Lovas kimerek, fegyverkovács kotinus kelták, nomád szkíták, jazig szarmaták, germán kvádok, gepidák és avarok hullámzottak a mai Miskolc területén a magyarok honfoglalását megelőző évszázadokban. Eleink végül leginkább avarokat találtak ott. Vagy úgy is mondhatnánk: az avaroknak jutott az a sors, hogy a magyar törzsek lerohanják őket, rájuk kényszerítsék a szokásaikat és az életmódjukat.
Mindez a miniszterelnök miskolci nyilatkozatát ízlelgetve jutott eszembe: „Miskolcon tudják az emberek, mi az a bevándorlás." És tényleg. Ezerkétszáz év hosszú idő, s azóta tudják a miskolciak, milyen az, ha megindulnak ellenük az idegenek.
Persze - ahogy már önök is - én is tisztában vagyok vele, hogy Orbán Viktor csak az MTI szerint beszélt ilyen enigmatikusan. Kizárólag a közszolgálati hírügynökség interpretálta úgy a mondandóját, hogy a mai migránsok ("Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek") előfutárai alatt besenyőt, tatárt, törököt, labancot, akármilyen nációt érthessünk. Az újraválasztásra készülő miniszterelnök a valóságban kristálytisztán fogalmazott. Nettó cigányozott ugyanis: "pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra."
Miközben rögzítjük ezt a pillanatot, amikor a politikai korrektség büszke visszautasítása a szemünk láttára csapott át nyíltszíni rasszizmusba, és mikor Magyarország kormányfője könnyű kézzel taszított ki a nemzetből több százezer magyart, azért ne felejtsünk el feltenni néhány kérdést. Például, hogy az elmúlt nyolc évben mit tett Magyarország kormánya, hogy az északkeleti régió aprófalvas településein munkaalkalmat, megélhetést teremtsen a mélyszegénységben élő romáknak? Milyen lépésekkel igyekezett felzárkóztatni a szegregált iskolákban legfeljebb felügyelt, a rendszert végül funkcionális analfabétaként elhagyó fiatalokat? Mit tett, hogy a nagyvárosba menekülvén ne a közmunka legyen az egyetlen esélyük?
A válaszra ne is számítsunk.
