"Ne mi kapjuk a legtöbbet" – intett visszafogottságra hosszú évekkel ezelőtt Orbán Viktor, amikor a családi érdekeltségük állami támogatásairól esett szó. Ennek a "mértékletességnek" ma már nyoma sincs, amire – egyebek mellett – jó példa az: lapunk összesítése szerint az elmúlt két évben egész Tolna megyében Kósa Lajos miniszter jobbkeze, Horváth István államtitkár angoltanár feleségének az agrárcége vitte el a legtöbb uniós, mezőgazdasági pályázati támogatást.
A megyében több száz mezőgazdasági vállalkozó igényelt valamilyen uniós forrást. A legtöbben jobbára néhány tízmillió forintot kaptak területalapú kifizetésként vagy fejlesztésre, de volt, akinek semmi sem jutott. Néhány nagyobb vállalkozás kapott 400 milliót elérő vagy meghaladó összeget. A Széchenyi 2020 pályázati adatbázisának tanúsága szerint a csúcstartó Horváth, 2011-ben az angoltanár felesége nevén alapított érdekeltsége lett, amelynek két év alatt összesen 497 millió forint támogatást ítélt meg az uniós források elosztását irányító Miniszterelnökség.
Az államtitkár ügye kapcsán érdemes felidézni: a 24.hu által ismertetett OLAF-jelentés tényként kezeli, hogy a szekszárdi polgármester fél évvel a közvilágítási közbeszerzések kiírása előtt már tárgyalt a miniszterelnök, Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségébe tartozó Elios képviselőjével a pályázatokról. Ezek után – kevéssé meglepő módon – Tiborcz cége kapta meg a 748 millió forintos megrendelést a várostól. A szekszárdi polgármester akkor Horváth István volt – és ő volt az is, aki a helyi trafikmutyi miatt került reflektorfénybe.
Horváthék agrárcégéről korábban is megírtuk, hogy egy valóságos „agrárcsoda”. A hárommillió forintos alaptőkével gründolt vállalkozás az alapítás után évekig szinte csak vegetált, majd 2015-től hirtelen ömleni kezdett a tőke a cégbe – 2016-ra már combos bankhitelre utaló, 393 milliós kötelezettségállomány jelent meg a cég mérlegében – a cég vagyona pedig két év alatt tizenkétszeresére nőtt. Ezzel együtt megindult az uniós pénzeső, azaz az eddig ismert hitelállománnyal együtt már egymilliárdhoz közelítő összeg került a kis agrárcéghez.
A Horváth-féle cég sikerszériájának a furcsasága az, hogy míg a jobbára néhány tízmillió forintos támogatást kapott környékbeli vállalkozók régi, ismert mezőgazdászok, az államtitkár a közelmúltig inkább ruházati és egyéb kereskedelemben utazott, a feleségéről is inkább csak annyi hírlik, hogy a nagydorogi általános iskola angoltanárja volt.
A nagyközségben járva, ha szóba hoztuk a pályázatipénz-rekorder telepet, mindenki magától értetődően mondta, hogy az Horváth Istváné. Tény, hogy a cég, benne a telep vagyonelemeivel – gépekkel, állatokkal – a feleség nevén van, ám földhivatali adatbázisból az is kiderül: a telep területét adó két külterületi parcellára az államtitkárnak van holtig tartó haszonélvezeti joga.
„Kedves, közvetlen ember a sertésnagykövet úr” – fogalmazott Nagydorogon el helybeli, alighanem arra utalva, hogy Horváth a közelmúltig miniszteri megbízottként a kormány sertésprogramjának felügyelője is volt, jelenleg pedig a kormánybarát Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének (MSTSZ) az elnöke.
Nagydorogon a megkérdezettek, állították, nem tudták, hogy hitelek és pályázati pénzek formájában milyen nagy összegek áramlanak a pici, a szomszédos Bikács határában lévő állattelepre. (A cég telephelye Nagydorogon van, maga a telep a szomszédos Bikácson.) „Nem azzal foglalkoznak az itteniek, hogy a pályázati honlapot böngésszék” – magyarázta egy helyi mezőgazda, aki szintén pályázott fejlesztésre, ám egy fillért sem kapott. Szerinte ugyanakkor igencsak gyanús, hogy arra kis terület egyáltalán elbír-e akkora gazdaságot, mint ami a sok pályázatból felsejlik.
Egyelőre a bikácsi telepen sem látszanak meg az uniós százmilliók. A gazdaság – noha úgyszólván minden jogcímre kapott pályázati pénzt, így például húsüzemre, „sertéságazat fejlesztésre”, trágyatárolóra – inkább a múltat idézi: lehangoló volt a régi téeszépületek, rozsdás kerítések látványa. Ottjártunkkor ötven-hatvan tehenet, szürkemarhát láttunk álldogálni a sárban – a telep kapott 26 milliót védett, őshonos állatfajták tartására is.
