Két világlap, az amerikai New York Times és a brit Guardian is címlapon foglalkozott azzal, hogy míg Magyarországon Orbán Viktor évek óta Brüsszel ellen hangolja a választóit, közben családtagjai és oligarchái uniós finanszírozású pályázatokon gazdagodnak meg. Méghozzá bődületes mértékben: a New York Times által idézett becslések szerint Orbán oligarchái – Tiborcz, Mészáros, Garancsi, Simicska – 2010 és 2016 között az uniós támogatások 5 százalékát, azaz 2,5 milliárd eurót szereztek meg, míg a Guardian arra emlékeztet, hogy Mészáros Lőrinc cégei bevételeinek a négyötöde Brüsszelből érkezik. „Orbán szövetségesei pénztárgépnek használják az EU-t” - áll a Guardian címlapján.
A nyáron Felcsúton is járt Ingeborg Grässle, az EU költségvetési ellenőrző bizottságának elnöke ugyan arra emlékeztet, hogy térségi jelenségről van szó, így Magyarország mellett Lengyelországban és Horvátországban is feltűnően sok a gyanús uniós tender, a világsajtó azonban ezt a tendenciát most az egyre komolyabb hullámokat vető magyarországi Tiborcz-Elios ügyön keresztül mutatja be.
Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) nemrég kiszivárgott jelentése szerint szervezett bűnözésként is leírható, összesen 13 milliárd forintnyi uniós forrást érintő pályázati csalás ügye 2009-ben indult. Az Orbán Viktor lányával akkor már párkapcsolatban lévő Tiborcz és üzlettársa ekkor alapították meg az Elios jogelődjét, az ES Holdingot. Az OLAF jelentéseiből mára kiderült, hogy két huszonéves fiatal pici vállalkozása hogyan lett pillanatok alatt milliárdos üzlet: már az első, hódmezővásárhelyi közvilágítási tenderen az akkor Lázár János vezette önkormányzat szabálytalanságok és összeférhetetlenségek egész sora felett hunyt szemet, hogy a piacon zöldfülű Orbán vejének a cége nyerhesse meg a városi közvilágítás LED-lámpás modernizálásának 940 millió forintos közmegrendelését.
Bár az Orbán-kormány el akarta titkolni az OLAF januárban megküldött megállapításait, ám a 24.hu időközben megszerezte a jelentést, amiből kiderült, hogy a hódmezővásárhelyi tendernél kialakult csalási szisztéma másutt is modellül szolgált. Így Tiborczék később sorban 35 önkormányzatnál nyertek el közvilágítási tendert. Az eddig részletesen ismertetett ügyekben – például Szekszárdon – is kiderült, hogy a pályázatok kiírói rendre összejátszottak Tiborcz cégével, akik már tenderek kiírása előtt bennfentes információkhoz jutottak, illetve a 24.hu legfrissebb információi szerint a kiírói és az ajánlattevői oldalon is bennfentesnek számító – azaz súlyosan összeférhetetlen – tanácsadó cégek egész hálózatán keresztül befolyásolni tudták a pályázat kiírását és lebonyolítását. A magyar bűnüldöző hatóságok pedig gyakorlatilag homokba dugták a fejüket: a kiszivárgott OLAF jelentésben ismertetett tények jó részét már évekkel korábban feltárta és ismertette a magyar oknyomozó sajtó, ám ez a magyar hatóságokat teljesen hidegen hagyta.
Bár az OLAF jelentése nyomán nemrégiben Polt Péter legfőbb ügyész nyomozást indított, ám ez még nem áttörés, az ugyanis a megszokott eljárási protokoll része, hogy az uniós jelentések alapján nyomozni kezd az ügyészség. Miután lapunk megírta Lázár János korábbi nyilatkozatát a hódmezővásárhelyi tenderről, a DK feljelentést tett a miniszterrel szemben bűnrészességért. Az MSZP-Párbeszéd hétfőn pedig a miniszterelnök felelősségét vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezte, továbbá az antikorrupciós ügyészség létrehozásáról szóló törvényjavaslatot is ismételten benyújtja.
