Ujváry Zoltán 1932. január 25-én született Hét községben. Debrecenben, az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett diplomát 1955-ben magyar nyelv és irodalom szakon, és még abban az évben az egyetem néprajzi tanszékén kezdett el dolgozni. Egész életét a DE néprajzi tanszékén töltötte, 1979-től nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi tanárként, 2002-től pedig professor emeritusként dolgozott.
Ujváry Zoltán több mint fél évszázados tudományos pályafutása során a folklorisztika, a népszokás és a kutatástörténet területén jelentős eredményeket ért el. Figyelme fókuszában nemcsak a magyarság néphagyománya állt, hanem a határon túli magyarság kisebbségi sorsa, az etnikumok és nemzetiségek közötti kapcsolatok alakulása, illetve a magyarországi múzeumi hálózat épülése is. Szülőföldje, a történeti Gömör megye magyarsága felé mindig kiemelt figyelemmel fordult.
Tudományos tevékenységét számtalan önálló kötet, több mint háromszáz nemzetközi és idegen nyelven megjelent tanulmány, konferenciaszereplések, valamint a hazai tudományos közéletben való aktivitás jellemezte. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: elnyerte - többek között - Debrecen város Csokonai-díját, Hajdú-Bihar megye Kölcsey-díját, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, az Európai Folklór Intézet érmét, és több alkalommal a rangos nemzetközi Pietré-díjat, legutóbb pedig választott otthona, Debrecen város Pro Urbe díját.
