Ha vonattal járnék a Balaton déli partján, ezután biztos mindig a miniszterelnök édesapja jutna eszembe. Egészen pontosan az, vajon milyen munkálatokhoz is juthatott itt hozzá Orbán Győző a fia tudta nélkül, miként is vehetett részt a vasút felújításában titokban. Ráadásul úgy titokban, hogy alvállalkozója lett egy Európai Unió által támogatott projektnek, miközben a magas beosztásban lévő gyermeke - egy kérdésre válaszolva - határozottan kijelentette, hogy a Papa nem vesz és nem is vehet részt alvállalkozóként semmilyen munkálatban.
Vannak azonban örök kétkedők: talán ez lehet a magyarázata annak, hogy a Direkt36 tényfeltáró portál kiperelte az adatokat. (Vajon miért kell az ilyen ionformációkért perelni? És ki szól oda az illetékeseknek, hogy ezeket az adatokat nehogy kiadjátok bárkinek?) Márpedig ezekből világosan kiderül, hogy de bizony: Orbán Győző benevezett ezekre a munkálatokra, és nem pusztán benevezett, hanem a legnagyobb pénzt hozta el az alvállalkozók közül.
Nincs ezzel semmi baj, mondanám szívesen, Orbán Győző is a saját lábán áll, mint az unokája, Ráhel. Végül is nem kereshet olyan vasútvonalat, aminek semmi köze az államhoz; nem foghat hozzá egy magánpálya kiépítéséhez. Szóval a Nehéz Kő Kft-nek is meg kell élnie, a tulajdonosa pedig igazán nem tehet róla, hogy van a családban egy miniszterelnök. És arra is minden további nélkül rábólintanék, hogy ez a miniszterelnök semmit sem tud a família egyéb üzleti ügyeiről, kapcsolatairól, terveiről. Annak idején a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. - amelynek történetesen a saját felesége is tulajdonosa volt – pályázatáról is csak azért tudott, mert véletlenül elé került. Meg is mondta legott, hogy ne ők nyerjék a legtöbbet. Illetve egészen precízen úgy fogalmazott: ne mi nyerjük a legtöbbet.
Persze ez régen volt, még Orbán Viktor első uralma idején, és azóta nagyot fordult a világ; általában valahogy ők nyerik a legtöbbet. De ennek tényleg csak az lehet a magyarázata, hogy ő maga semmit sem tud róla, a családi ebédnél ilyen dolgok nem kerülnek szóba. Miért is kellene a piszkos üzleti világról beszélni, ahol ember embernek farkasa? Ráadásul egyszer már világosan kimondatott, hogy az Orbán család – sem a papa, sem a lány, sem a vej – nem megy állami pályázatok, pénzek közelébe, és mi jól emlékszünk arra a viccre, amelyet még maga Orbán mesélt egy évértékelőjén. Tudják, arra gondolok, amikor a székely ember felesége panaszkodik, hogy az ura sose mondja neki: szeretlek. A székely meg azt válaszolja: egyszer már mondtam, még negyven évvel ezelőtt. Ha változás lesz, szólok. Hát mit tehet arról a miniszterelnök, ha többiek elfelejtették ezt a tréfa-példabeszédet, és nem szóltak neki? Én biztosra veszem, hogy Orbán Viktor nem értesült arról, hogy a hozzátartozók közül néhányan az állam emlőin gyarapodnak. Ebből is látszik, milyen nehéz kenyér egy országot vezetni. Úgy is fogalmazhatnék: nehéz kő…
