Ha a téma nem lenne önmagában is elég kényes, akkor tegyük hozzá: az erről tartott fórumot csütörtök este a budapesti gettó felszabadításának 73-ik évfordulóján rendezték, méghozzá a Mazsihisz szervezésében. A vendég Ungváry Krisztián történész volt, a beszélgetés főszereplője pedig Gerhard Schmidhuber, a Wehrmacht vezérőrnagya, a 13. páncéloshadosztály parancsnoka.
Ungváry alaptétele szerint 1945 elején Schmidhuber akadályozta meg, hogy a szovjet ostromgyűrűbe zárt Budapesten a náci-nyilas csőcselék elpusztítsa a gettóba zárt magyar zsidókat (a VII. kerület egy részében 70 ezer embert zsúfoltak össze). Közreműködött ebben Szalai Pál, a nyilasok rendőrségi összekötője, aki korábban lelkes hungarista volt, majd kiábrándult a Szálasi-féle mozgalomból, és titokban átállt a tisztesség oldalára.
Schmidhuber a budavári kitöréskor meghalt. A pontos részletek feltárására már nincs sok esély, de Ungváry Krisztián szerint tanúvallomások és közvetett bizonyítékok révén megalapozottan állítható, hogy a vezérőrnagy fellépett a gettó védelmében. Más esetekben is emberségesen viselkedett. Bár jó katona volt és magas rangot töltött be a náci Németország hadseregében, nem tartozott a náci ideológia képviselői közé. Nincs adat rá, hogy az általa vezetett hadosztály – szemben a Wehrmacht más egységeivel – részt vett volna a holokausztban, nem terheli felelősség háborús bűnök elkövetése miatt sem.
Német katonák és magyar csendőrök is megkapták már az embermentőknek járó Világ Igaza kitüntetést – közölte Ungváry. Felterjesztették a kitüntetésre Schmidhubert is: a jeruzsálemi Jad Vasem az elutasító választ egyebek mellett magas katonai rangjával indokolta, és nem azzal, hogy érdemtelenül tulajdonítanak neki humánus cselekedeteket. Ungváry Krisztián szerint egyszerre több áldozatról is megemlékezhetünk: miért ne lehetne Schmidhubernek emléktáblája Budapesten?
Gerhard Schmidhuber megítélése pár éve a Népszabadság hasábjain is vitát váltott ki. Sipos Péter történész legendagyártásnak minősítette, hogy Schmidhuber – a függelmi viszonyokat betartó, fegyelmezett katona – egy személyben döntött volna a gettó sorsáról. Ugyanerre az álláspontra jutott Szekeres József is a pesti gettó megmentéséről szóló monográfiájában.
A mostani rendezvényen Karsai László történész ment szembe Ungváry állításaival. A közönség soraiból leplezetlen indulattal hozzászóló Karsai megjegyezte: nem lett volna baj, ha Schmidhuber kevésbé jó katona. Szolgálatával ugyanis hozzájárult a náci rendszer fenntartásához, és minden egyes nap, amely meghosszabbította az ostromot, újabb szenvedést hozott Budapestnek. A források hiányosak, a vallomások ellentmondásosak és zavarosak – sorolta kételyeit Karsai, határozottan ellenezve, hogy Gerhard Schmidhuber emléktáblát kapjon.
A szóváltásokkal tarkított fórumon Karsai Lászlónak és Ungváry Krisztiánnak nem sikerült meggyőznie a másikat. A legkevesebb, amit elmondhatunk: a vita nincs lezárva.
