Az utóbbi években a lengyel kormány nem kivételes békülékenységéről volt ismert. Jaroslaw Kaczynski kormánypártja, a Jog és Igazságosság (PiS) az Európai Unióval szembeni állandó konfrontációra, harcra van berendezkedve (milyen ismerős...), különösen azóta, hogy Brüsszel a „nukleáris opciónak” nevezett 7-es cikkelyt szerinti eljárást is megkezdte Varsóval szemben.
Ehhez képest nagy meglepetéssel szolgált a nemrégiben kinevezett új lengyel államfő, Mateusz Morawiecki. Kedden átfogó kormányalakítást hajtott végre, s menesztette kabinetjéből azokat a legradikálisabbnak tartott tárcavezetőit, akik a legkeményebb, legabszurdabb vádakkal illették az EU-t. Köztük azt a Witold Waszczykowski külügyminisztert, aki a PiS hatalomra kerülése óta a kormány Brüsszel ellen használt „buldogja”, volt. A lengyel diplomácia vezetője egy ízben „istentelen vegetáriánusok lengyelellenes koalíciójának” nevezte a „Németország által vezetett EU-t”, amelyből hazája nem számíthat másra, csak arra, hogy „nyomást gyakoroljanak rá, zsarolják”.
Kedvező jelként értékelhető az is: a lengyel miniszterelnök közvetlenül azelőtt menesztette a keményvonalasokat, hogy találkozott Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével. Megbeszélésük a hivatalos közlés szerint „igen konstruktív” volt, s mielőbb meg akarják oldani a vitás kérdéseket.
Korai lenne azonban áttörésről beszélni. Az ugyanis, hogy az új kormányba részint teljesen ismeretlen személyek kerültek be, annak a jele: Jaroslaw Kaczynski még szorosabban fogja a kezében a gyeplőt. Az igazságügyi reform kérdésében további heves konfrontációkra lehet számítani az Európai Boizottsággal, kizárt, hogy Varsó visszavonulót fújna.
Egyetlen személy akad, akitől a PiS elnöke nem tud megszabadulni: a vezetés európaibb arca, Andrzej Duda, aki állítólag azzal a feltétellel írta alá az igazságügyi reformot, hogy menesztik a radikálisokat. A mostani ellentmondásos belpolitikai helyzet a „két dudás” hatalmi harcának eredménye. Most elásták a csatabárdot, de elkerülhetetlen a konfrontáció.
