Száz éve, 1917. december 23-án született Gimes Miklós újságíró, politikus, akit Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt végeztek ki 1958. június 16-án.
Kommunista volt, de Rainer M. János történész az 1956-os reformkommunistákkal szemben a reformszocialistákhoz sorolja, azok közé, akik már nem tekintették kötelező útnak a sztálini modellt. A háború után a Szabad Nép újságírója lett. Révész Sándor monográfiája romantikus, de néha szélsőséges embernek mutatja be, akinek kommunista hite azonban a cseh Rudolf Slánsky 1952-es koncepciós perét követően megrendült. Nyugati tudósítói kiküldetéséből azzal a tapasztalattal tért vissza, hogy a proletárdiktatúra a nyugati államokhoz képest semmibe veszi a politikai szabadságot. Miután 1955 májusában Rajk László rehabilitálását követelte, kizárták a pártból. 1956-ban már Nagy Imre körének egyik legradikálisabb tagja. A forradalom napjaiban az általa alapított Magyar Szabadság egyik szerkesztője. "Lapunk azért is küzd, hogy a független Magyarország – demokratikus Magyarország legyen" – írta október 30-án.
A november 4-ei szovjet bevonulás után sem ismerte el Kádár János kormányát, sztrájkokat és ellenállást szervezett ellene, illegális újságot adott ki. December 5-én letartóztatták, és a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottjaként Vida Ferenc tanácsa 1958. június 15-én halálra ítélte.
Gimes Miklóst 1989 májusában rehabilitálták és kivégzése után pontosan 31 évvel őt is ünnepélyesen újratemették a kommunizmus bukásának egyik legemlékezetesebb mementójaként.
