Amerika egyik ismérve, hogy ott a republikánusok és a demokraták képesek tanulni egymástól. „A gazdaság, te lüke” – válaszolta James Carville, Bill Clinton stratégiai tanácsadója 1992-ben, egy demokrata párti választási aktivistáknak tartott felkészítő gyűlésen arra a kérdésre, hogy mi legyen a legfontosabb kampányüzenet tárgya.
Donald Trump elnök emberei jól a fejükbe vésték Carville – azóta szállóigévé vált – igazságát, és igyekeznek azt a gyakorlatba átültetni. Ha egy olyan elnököt kell eladnod a közvéleménynek, mint amilyen a mostani, akkor ne csüggedj, hanem csökkents adót.
Közel egy évvel hivatalba lépése után Donald Trump teljesítményével csupán az amerikaiak egyharmada elégedett. Azóta, hogy végeznek ilyen felméréseket, ennyire rossz mutatója egyetlen elnöknek sem volt még az első esztendő végén. Most megszületett Trump első nagy belpolitikai sikere, a Kongresszus elfogadta az elmúlt három évtized legnagyobb horderejű változásait hozó adóreformot.
A demokraták fanyalognak, és azt állítják, hogy ez a törvény csak a gazdagoknak kedvez. A Business Insider azonban azt mutatta ki, hogy egy évente 20 ezer dollárt kereső gyorséttermi alkalmazottnak, ha egyedülálló és gyermektelen, 19 százalékkal fog csökkenni az adója, míg a 270 ezer dollárt is megkereső – szintén egyedülálló, gyermektelen – altatóorvos 10 százalékkal több adót fog fizetni. Ha ez a számítás korrekt, akkor túlzott szociális érzéketlenséget most aligha lehet a kormánypárt szemére vetni.
De ennél lényegesebb, hogy 35-ről 21 százalékra csökken a vállalkozások adókulcsa. Ettől új beruházásokat, új munkahelyeket lehet remélni, Trump pedig növekvő népszerűségre számíthat. Feltéve, ha hagyja érvényesülni a gazdasági folyamatokat, és nem forgolódik túl sokat ormótlan elefántként a politika porcelánboltjában.
