Ízlelgetjük ezt a szót. Ma már nincs a magyar közéletnek olyan területe, ahová ne tették volna be a lábukat azok a különleges helyzetet élvező "személyiségek", akik a Fidesz-kurzus ilyen-olyan haszonélvezői. Vannak persze "bukott angyalok" is, mint Simicska Lajos, meg Spéder Zoltán, akik kiestek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének mézesbödönéből, de jöttek helyettük mások.
Vannak ős-oligarchák – Csányi Sándor, Demján Sándor -, akik rendszertől függetlenül hozzáértéssel építgették gazdasági birodalmukat, és persze vannak a "trónkövetelők", a Garancsi-féle kötélbarátok, a Mészáros-szerű szomszédok, a Tiborczékhoz hasonló rokonok és egyéb atyafiak, akik minden pályázatot megnyernek, minden állami megbízást megkapnak. A másik érdekkör, a Vajna-Habony-féle egy párhuzamos pályán "fut", ők nem állnak sorba uniós pénzekért, nekik mindent szabad. Őket, és a szorgosan építgetett média birodalmukat kistafírozzák hirdetésekkel, rájuk nem vonatkoznak a monopólium tilalmak, az összeférhetetlenségi szabályok. A Vajna-kaszinókban nincs adóhatóságnál ketyegő pénztárgép, csak bizalmi kassza, bevallásos alapon, amit a sarki cipésznek sem enged már meg a hatalom.
És most itt van a sportoligarcha. A félig amerikai-félig magyar úszócsoda. Hosszú Katinka megteheti, hogy sikerei jogán sportvezetőket buktasson, megteheti, hogy megpróbálja magának és a vállalkozása tanítványainak kizárólagos használatra lefoglalni az ország aranyáron épített legmodernebb uszodáját. Mer nagyot álmodni, ahogyan az a mai politikai kurzus kegyeltjeihez illik, és szemet vet az ország talán legértékesebb területére, a csillebérci egykori úttörőtáborra. Nem tudni mit akar vele kezdeni, de egyet biztosan nem: szegény sorsú, hátrányos gyereket nyaraltatni.
Azt is megteheti, hogy az úszok legutóbbi európai versenyén besepert aranyérmeit ne a válogatottak szokott trikolóros-címeres mezében, hanem a saját vállalkozása fekete dresszében vegye át a dobogó legfelső fokán. Amíg nincs saját himnusza, szólhat a mienk is.
