Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja - szólt egykor az úttörő táborok egyik kedvelt mondókája. Balog Zoltán szeretetteljes szegregációs miniszter ennek szellemében kötött most útilaput Hornyák Tibornak, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány (EKGYA) főtitkára, az Erzsébet Táborok Kft. ügyvezető igazgatója talpára. A tárca vezetőjének a jelek szerint roppant lassú a reakció ideje. Nagyjából fél év.
Idén nyáron tört ki ugyanis a botrány, hogy a zánkai táborban a nehéz anyagi helyzetben élő gyermekek nyaraltatásáért felelős alapítvány vezetője napi 110 ezer forintért bérelt luxus villát a Balaton-parton. Az ügy kipattanásakor Hornyák, a szegény gyerekekkel havi nettó 1,8 millió forintért foglalkozó "táborparancsnok" azzal védekezett, hogy már januárban lefoglalta a szállást, és így 15 százalékos kedvezményt kapva "csak" havi 3,2 millió forintot (!) kellett fizetnie.
Arcátlanságban és cinizmusban a főhatóság semmiben sem maradt el Hornyáktól. A minisztérium közleménye szerint nem történt szabálytalanság az Erzsébet-táborok pénzfelhasználásában, Hornyák döntése pedig magánügy.
Most hagyjuk, hogy ha minden rendben volt, akkor miért rúgta ki a daloskedvű miniszter Hornyákot és miért hónapokkal a botrány után, amikor semmilyen új adat nem került elő a pofátlan villa-bérlésről. Ámbár talán a főtáborozó lakhatott volna a zánkai komplexumban is, ahol talán sok újdonsággal ismerkedhetett volna meg, már ami a nyomorban élők mindennapjait illeti.
A lényeg, hogy sem ő, sem a minisztere tényleg nem érti, fel sem fogják, mi a baj ezzel bérlet üggyel. Ha nem is mentség, de magyarázat lehet, hogy az erkölcs, az empátia, a szolidaritás, jó ízlés szavak, illetve azok jelentése számukra terra incognita, ismeretlen terület.
Az új, keleti viktoriánus kor hősei ők. Rajtunk múlik, még meddig.
