Miután Marcinak kivették a bal veséjét, megalapította a Magányos Vesék Klubját, és rögtön kinevezte magát Alapító Elnöknek. Sajnos a kocsmában rajta kívül nincs senki, akinek szintén csak egy veséje volna, ezért Marci egyedüli tagja az általa intenzív-exkluzívnak nevezett klubnak. Igaz, egyedül van benne, de azért mégis vezetőségi tag. Ha idegen nő tűnik föl a láthatáron, akkor a csajozási dumakészletbe ezt is belefűzi. Helló, én alapítottam meg a Magányos Vesék Klubját. Ha a célszemély elneveti magát, akkor Marci még egy kicsit próbálkozik, de amúgy tudja, hogy nem sok esélye van, hiszen megalapíthatná a Magányos Metszőfogak Klubját is: fogai elvástak és elvesztek a táplálkozásért folytatott harcokban. Nincsenek sikerei a nőknél, de a rend kedvéért mindig bepróbálkozik. Az alkohol a vesémre ment, ezt szokta mondani, amikor az egyetlen veséjével henceg. Másoknak a májukra megy a pia, vagy a szívükre, de nekem a vesémre ment, magyarázza a Magányos Vesék Klubjának elnöke, és ilyenkor büszkén rácsap az oldala jobb felére, nagyjából oda, ahol a még meglévő vesét sejti. Egyszer azt mondta, hogy azért iszik, mert neki nem gyerekszobája, hanem gyerekólja volt: disznóólra nézett a szobája, voltaképpen egybeépült vele, ennélfogva Marci majdnem húsz éves koráig, míg el nem költözött hazulról, disznószagban élt. Ha megengedő hangulatba kerül, meg szokta jegyezni: más is elvesztené a veséjét, ha húsz éves koráig olyan büdös lenne minden nap, mint a disznószar.
A faluban, ahol Marci felnőtt, korábban gyakorta rendeztek úgynevezett diszkókat, amiknek az volt a lényegük, hogy lejött Salgótarjánból egy úgynevezett lemezlovas, lejátszotta az éppen menő slágereket, a közönség igyekezett gyorsan berúgni, a lemezlovas pedig igyekezett gyorsan földeríteni, hogy a közönségből kit lehetne a leghamarabb megdugni, mert az utolsó busszal még vissza kellett mennie Tarjánba. A HMCS-k, azaz a Helyi Menő Csávóknak nevezett fiatalok emiatt gyakran megverték a lemezlovast, egyszer maga Marci is behúzott neki egyet, amikor a városi művész az ő nőjére vetett szemet. Marcinak akkor még majdnem mind a 32 foga megvolt, és működött mind a két veséje, akkor még csak az volt az egyetlen baj Marcival, hogy olyan büdös volt, mint a disznószar. Hiába ivott diszkó előtt kölnit. Ráadásul a kölnire ráevett egy egész konzerv olajos halat is, mert a nyolcvanas években azt tartotta a néphit, hogy az olajos hal védőbevonatot képez a gyomor és a belek falán, ennélfogva az alkohol nehezebben szívódik fel. Ebből az a kellőképpen végig nem gondolt kérdés következett, hogy ha ez ember végtére is berúgni megy a diszkóba, akkor miért kellene védekeznie a részegség ellen olajos halas bevonattal a gyomrában? Marci gyermekkora, ifjúsága és szellemi eszmélése a kellőképpen végig nem gondolt kérdések korszakára esett. De most, hogy elmúlt ötven éves, és már tizenöt éve munkanélküli, megérkezett a válasz is: minden és mindenki le van szarva. Ez lett Marci életfilozófiájának a lényege, főleg azóta, hogy elrákosodott a bal veséje, és ezért ki kellett venni. Az elveszített szerv Marci identitásképének meghatározó elemévé nőtte ki magát. Az általános iskolai osztálytalálkozókon, amikor a többiek elsorolják, hogy van egy házam, vagy egy telkem, van egy horgásztanyám, van egy gyerekem, Marci mindig azt szokta mondani, hogy nekem meg van egy fogam és egy vesém, és én lettem a Magányos Vesék Klubjának Alapító Elnöke. A kocsmában a tévével szemközt van az állandó helye, Marcit ugyanis érdeklik az úgynevezett belpolitikai események, így híradónézés közben többször is alkalma támad derűsen megosztani a többiekkel azon életfilozófiáját, hogy minden és mindenki le van szarva.
De egyik nap kissé megrendültebben ült a kocsmában a tévé előtt, szótlan volt, filozofikus tekintetű, így egyszer sem harsant föl rekedtes hangján a Marci-féle életfilozófia. Mi a baj, elnök úr, kérdezte tőle a pultos Laci, mire Marci hallgatott, hallgatott, hallgatott. Majd kibökte végül, hogy kivizsgáláson volt Tarjánban, és találtak egy áttétet a tüdejében. Mind a kettőben, vagy csak az egyikben, kérdezte a pultos Laci, mire Marci azt mondta, hogy a bal tüdő odavan, meg kell műteni, lesz kemo, meg az ilyenkor szokásos minden istennyila.
Kiveszik a tüdődet, hökkent meg a pultos Laci, mire Marci bólintott, igen, úgy néz ki. Nem baj, mondta vigasztalásképpen a pultos Laci, akkor majd megalakítod a Magányos Tüdők Klubját, és annak is te leszel az elnöke, csak arra vigyázz, hogy a szádat ki ne vegyék, mert akkor nem tudsz többet inni.
De Marci nem nevetett, semmi kedve nem volt új klubot alapítani, amúgy is azon rágódott, hogy lemond a Magányos Vesék Klubjának elnöki posztjáról. Nem mintha sok volna vele az adminisztráció. De kicsit már unja, hogy lassan mindenből egy van neki. Lába éppen kettő van, de mire megy velük. Még a ráknak is van hová mennie, például vesére, tüdőre, májra; csak neki nincs hová mennie, a gazdatestnek, ezért ül a kocsmában egész nap, és újabban folyton a régi kölnik szagára gondol.