Pénteken hajnalban meghalt Olaszország egykori legrettegettebb maffiavezére, Toto Riina. Évek óta rákos volt, s rohamosan romlott a második műtéti beavatkozás után, ezért mesterséges kómában tartották, egészen 3 óra 30 perckor bekövetkezett haláláig. Andrea Orlando egészségügyi miniszter engedélyezte családja számára, hogy látogassák meg a parmai kórházban. Az egykori maffiavezér csütörtökön volt 87 éves. Több családtagja is börtönben ül: legidősebbik fia négy ember meggyilkolása miatt. Másik gyermeke, Salvatore a Facebookon így köszönt el tőle: „Nem Toto Riina vagy számomra, hanem az apám, akit mindig szerettem”.
Salvatore Riina 1930-ban, Corleonéban született. Alacsony termete, 158 centiméteres magassága miatt „A pöttömnek” is nevezték. Első gyilkosságát 19 évesen követte el, valószínűleg ezután lett a rettegett szicíliai maffia, a Cosa Nostra tagja. Az negyvenes-ötvenes években véres összetűzésekre került sor a szicíliai klánok között. 1943-1961 között Corleonéban összesen 52 gyilkosságot hajtottak végre, és 22 gyilkossági kísérletről tudott a rendőrség. Több személy nyomtalanul eltűnt. Az úgynevezett első maffiaháború után Riina is rács mögé került. Miután 1969-ben az első maffiaháború előidézőjét, Michele Cavatót megölték, Riina egyre inkább előtérbe került a maffián belül, 1974-től a Cosa Nostra első számú vezetőjévé vált. A nyolcvanas évek elejére pedig a corleoneiek vették át a teljes irányítást a szicíliai maffia felett.
Riina kegyetlensége nem ismert határt. Amikor 1982-ben röviddel karácsony előtt egyetlen nap alatt megölte a palermói keresztapát, Rosario Riccobont és 20 munkatársát, így ünnepelte magát: „Még jobban csináltuk, mint az amerikaiak az 1929-es Valentin napi mészárláskor”. Éveken át egyszerű polgárokat, bírákat, újságírókat, politikusokat gyilkoltak meg. Több tucatnyi személlyel végzett saját kezével és száznál is több ember megölését rendelte el. Több mint 20 évig kereste hiába a rendőrség. Szicíliában ugyanis széles hálózatot épített ki, melynek tagjai falaztak neki. 1993. január 15-én azonban sikerült kézre keríteni. Feltehetően azért, mert Paolo Borsellino és Giovanni Falcone vizsgálóbírók megölése után a közvélemény már nagy nyomás alá helyezte a politikusokat: végre tegyenek már valamit.