Az autóközlekedés, a vasút ma már képes elszállítani mindazt az áru- mennyiséget, amelyet az ipar, a mezőgazdaság igényel. Az új gazdasági irányítási rendszerben a közlekedésnek e szint megtartásán túl, legfontosabb feladata, hogy gazdaságosabban, kulturáltabban szállítson.
(…) a jövőben közúti szállítással bármely vállalat, vagy szövetkezet foglalkozhat.
Akár a saját áruját szállítja, akár bérfuvarozást végez.
A jövőben tehát az AKÖV-öknek nem lesz monopóliuma a szállítás. Viszont éppen a gazdaságosabb fuvarozás érdekében, a vasúti le- és felfuvarozásoknál előnyt élveznek az AKÖV gépkocsik.
Hasonló reform életbeléptetésére kerül sor az autójavító iparban is. 1968-ban gépkocsifelújítással, szervizmunkával szintén szabadon foglalkozhatnak más üzemek és szövetkezetek is.
Megszűnik továbbá a gépkocsik kiutalási rendszere. A jövőben azok a vállalatok, amelyek a szükséges pénzzel rendelkeznek, egyszerűen vásárlóként jelentkezhetnek a Mercumál.
A változások, az új intézkedések, kétségtelen, hatással lesznek mind az autójavító vállalatok, mind pedig az AKÖV-ök munkájára. Ha szervezetten és jól dolgoznak, akkor a többnyire kisipari jellegű vállalkozások nem jelenthetnek majd jelentősebb konkurrenciát sem az autójavítóknak, sem az AKÖV-öknek. Viszont, ha a munkájuk minősége nem lesz megfelelő, akkor a konkurrens vállalatok gondokat okozhatnak az AKÖV-öknek, az autójavítóknak. Létük mégis indokolt, hiszen egyrészt hiányt pótolnak, másrészt jobb munkára serkenthetik a monopólium birtokában megszokott kényelmességgel dolgozó vállalatokat.
