Eljutottunk oda, hogy bizonyos kijelentéseket nem kell tényekkel igazolni, a lényeg, hogy minél borzalmasabb képet rajzoljunk világnézeti ellenfelünkről, a másként gondolkodóról. Beperel hazugság miatt? Oda se neki! Mire a bíró kimondja az ítéletet, már régen a sokadik per folyik – persze az is valótlan állítás miatt –, az előzőről már elfeledkezünk. Röpködnek a minősítések azokról, akik gondolkodni mernek. Semjén Zsolt hívta fel az egyik Brüsszelben tevékenykedő képviselőtársa figyelmét: aki nem a pártfegyelem kötelme szerint szól, s azt meri mondani, hogy ebben vagy abban nem a Fidesz–KDNP-nek van igaza, az „hazaáruló”. Rejtély, hogy egy magát kereszténynek mondó politikus miként dobálózhat ilyen minősítéssel, bár ő többször is leszögezte, ebben a pártszövetségben a KDNP keresztény szemlélettel, értékekkel gazdagítja a Fidesz véleményét. Jó volna pontosan tudni, mit ért ő a kereszténységen. Evangéliumi ihletésű magatartást, vagy szolgai alázatot? Bárgyú mosolygást, tapsikolást, lelkes fejbólintást? Fogalma sincs, mennyit árt a kereszténységnek. Az utóbbi hetekben tett kinyilatkoztatásai Arany balladájának sorait juttatják eszembe: „Zúgó, sebes özönt – A szennycsatorna önt...” No, nem Budának tornyiról, hanem S. Zs. ajkáról. Mit szólna ehhez Barankovics István? Jobban tenné, ha a szerecsenmosdatást a református püspök úrra hagyná (vö. Bogárdi psüpök nyilatkozata a Magyar Nemzet 14-i számában), s a valódi keresztény értéket képviselné.
