Soros György egy rövid történelmi visszetekintés után így ír Vásárhelyi tevékenységéről:
Vásárhelyi Miklós a tettek ember volt, aki velem együtt tudta, hogy a szabadságot sosem adják ingyen. Az ő vezetésével működő magyar Soros-alapítvány a Nyílt Társadalom Alapítványok legeredményesebb időszaka volt 1985 után. Százak kaptak öszöndíjat, megújult az egyetemi oktatás, modernizálódtak a kórházak, az ő tevékenysége nyomán jutott ultrahang-, röntgen-, CT-berendezésekhez a magyar egészségügy. Ő vezette be az oktatást az egyetemi szakkollégiumokban is.
Az elmúlt évtizedekben az alapítvány közel 100 milliárd forintot költött oktatásra, egészségügyre, a romák helyzetének javítására. Ezeket a programokat Vásárhelyi Miklós indította el Magyarországon.
Bosszú nélküli történelemi igazságot akart, végre békét, hazugság nélküli tudást a múltról. Ő tette sírba a kommunizmust, amikor Nagy Imrét temette el. 1989-ben sokadszor is megadatott neki, hogy új irányt mutasson a történelemnek.
A cikk végén így összegez Soros György:
Ha ma élne, ma sem adná föl a reményt: tudná, hogy a sors mindig új esélyt kínál. A jövő nem az úszítóké: a gyűlölet nem közösséget, csak megkeseredett, egymásban is ellenséget látó, önmagukkal is békétlen embereket teremt. A gyűlölet szítása pedig veszélyes fegyver: egy idő után a gyűlölet mindig a gyűlöletkeltők ellen fordul. Gyűlöletből nem a jövő, csak hazug múlt építhető. Nem innen vezet az út abba a jobb, igazabb, szabadabb, emberibb világba, amiért Vásárhelyi Miklós olyan sokszor, látszólag reménytelen helyzetben is, olyan sokat tett.