A magyar lakosság 63 százaléka annyi tartalékot sem tud összeszedni, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát, ha megszűnnek a rendszeres bevételei – derül ki a héten nyilvánosságra hozott Jó Állam Jelentés mellékleteként elkészített közvélemény-kutatás családok pénzügyi helyzetét felrajzoló fejezetéből. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államkutatási és Fejlesztési Intézetében készült elemzés adatait, köztük azt, hogy mindössze 1,2 százalék azok aránya, akik egy évnél hosszabb idő alatt sem roppannának össze, a Nézőpont csoporthoz tartozó Kutatópont Kft. rögzítette. Az ilyen mértékű kiszolgáltatottság nagyfokú állami függőséget mutat, ami behatárolja az állampolgárok szabad döntésének határait akkor is, ha politikai kérdésekben akarnának véleményt mondani. Különösen a munkanélküliek, egyedülállók és gyermekesek helyzete reménytelen.
A fenti adatok ismeretében meglepő és merész állítás, hogy a lakosság egy tízes skálán majdnem 7-es erősséggel elégedett az életével. A lapunknak nemrég adott interjúban Ferge Zsuzsa szociológus azt mondta, nemzetközi összehasonlításban a magyarok „boldogságmutatója” 5,2-es értékű, és 7 pont fölé csak a skandináv országok tudtak kerülni. A kérdést egy különleges aspektusból is érdemes boncolgatni: a kutatók kitértek arra is, hogy az emberek elégedettsége nagymértékben befolyásolja a katonasághoz való vonzódásukat vagy elfordulásukat. Minél elégedetlenebb valaki az életével, annál biztosabban támogatta a sorkatonaság ismételt bevezetésének gondolatát, és a honvédség hazafias nevelésbe való bekapcsolását. Vagyis a kormány csak kielégíti 60 százaléknyi magyar elvárásait, amikor utóbbi kérdésben ebbe az irányba mozdul.
Ha azt vizsgáljuk, miért tartja szinte valamennyi szociológus és demográfus reménytelennek az orbáni álmot, hogy 15 év múlva minden magyar asszony 2-3 gyerekkel gyarapítja a nemzetet, elég csak ránézni a családtámogatásokkal való elégedettség mutatóira. A mindenkihez elérő családi pótlékot a válaszadók majdnem 60 százaléka kevesli, a sikersztori, vagyis a családi adókedvezmény a megkérdezettek harmada számára puszta tévedés, a kismamák munkába való visszatérésének segítését több mint 43 százalék kevesli, úgy, hogy akiket nem érintenek ezek a támogatások, nagy százalékban nem válaszoltak. Minél több gyermek él egy családban, a szülők annál kritikusabban válaszoltak a kérdésekre.
Hasonló elégedetlenség olvasható ki a szociális ellátórendszerről alkotott vélemények adatsorából is. A segélyek összegét 63 százalék kevesli, nagyjából ennyien gondolják úgy, hogy még két keresetből sem lehet felnevelni Magyarországon 3 gyereket, több mint 73 százalék szerint igazságtalan a magyar nyugdíjrendszer és majdnem ennyi válaszadó szerint az állam nem biztosít tisztességes megélhetést a nyugdíjasainak.
A lakosság túlnyomó többsége azt gondolja, nagyságrendekkel több állami pénzt kellene fordítani az egészségügyre, munkahelyteremtésre, oktatásra, szociális biztonságra és gazdaságfejlesztésre. A korrupció értékelésekor sem született meglepetés: az emberek szerint a pedagógusok a legkevésbé megvesztegethetők, míg a politikusokról gondolkodnak a legkritikusabban, 60 százalékukat korrumpálhatónak látják.
A kötet adatai közül érdemes kiemelni azt is: a lakosság a legkevésbé a politikai pártokban, a nyugdíjrendszerben, az ország vezetésében bízik, míg a bizalmi szint a személyes szférában a legmagasabb, hiszünk a családunkban, barátainkban és a tűzoltóságban.
