Alighogy felbomlott a Faces együttes, Rod Stewart, a londoni zenekar énekese – akkori kedvesével, a svéd szexszimbólum Britt Eklanddal – Amerika felé vette az irányt, miközben Ronnie Wood a Rolling Stoneshoz tartott. (Az utóbbi közeledés miatt indult oszlásnak a banda.) A "Rod erre, Ron arra" időszakban a dalnok a hatodik szólóalbumát készítette a Four Seasons-producer Bob Crewe gondozásában, mégpedig az alabamai Muscle Shoalsban, spártai körülmények között. (Ifjabbak kedvéért: a Four Seasons nem szállodalánc, hanem newarki énekegyüttes volt, amely az idő tájt a December 1963 című dallal vezette a brit és az amerikai slágerlistát.) Az önmegtartóztatásra kényszerítő állapot arra vonatkozik, hogy a tengerentúli stúdióban nem lehetett szeszes italt kapni, és Stewart később rezignáltan említette: „Az volt az egyetlen lemezem, amelyet egy csepp pia nélkül vettem fel."
Az 1975-ös „alkoholtilalom” nem érződött a korongon, mert amikor az LP számai közül a Sailing című dalt kislemezen megjelentették, a nóta nyomban a brit slágerlista élére ugrott. Amerikában nem folyt érte tömegbunyó: csupán az ötvennyolcadik helyen jegyezték. Nem állítható, hogy az Egyesült Királyságban azért kedvelték a darabot, mert annak eredetijét a skót Sutherland Brothers játszotta, mivel az originál felvétel az ismeretlenség homályába veszett három évvel korábban. A két Sutherland, Gavin és Iain viszont sokat köszönhetett Stewartnak, mert a Sailing sikere után a testvérekre is jutott figyelem, olyannyira, hogy Arms of Mary című fülbemászó countryszámuk a brit lajstrom ötödik helyére került 1976-ban.
FOTÓ: AFP/CORTESIA-NOTIMEX
A duónak több top 10-es dala nem volt, ellentétben Stewarttal, aki halmozta a listavezető nótákat: hetvenegyben a Maggie May-jel, hetvenkettőben a You Wear It Well-lel, hetvenhatban a Tonight's the Nighttal, hetvenhétben az I Don't Want To Talk About It-tel, hetvennyolcban a Da Ya Think I'm Sexyvel kapaszkodott a tetőre. A Sailing-kislemezből csak az Egyesült Királyságban közel egymillió példány kelt el, és fogyott a korong Belgiumban, Hollandiában, Írországban, Norvégiában is, mivel ezekben az országokban szintén a legmagasabb pozícióban jegyezték a számot. A nóta népszerűségére jellemző volt, hogy a legtöbb brit futballpályán ez a dal szólt a meccsek előtt és a szünetben, csupán az Anfield Roadon maradtak meg Gerry és a Pacemakers klasszikus feldolgozásánál, a liverpooli klubhimnusszá is nemesedő You'll Never Walk Alone-nál. (Stewart egyébként a glasgow-i Celtic hűséges szurkolója.)
A Sailing a Stylistics Can't Give You Anything But My Love-ját váltotta az élen, és erős évben vitte négy hétig a prímet, mert az első első hetvenötben a Status Quo Down Downja, az utolsó pedig a Queen Bohemian Rhapsodyja volt. Itthon szintén az angol megszólalás hódított, hiszen a Tarján Gyöngyi, Vándor Éva, Gálffi László és Koltai Róbert főszereplésével forgatott Kenguru című zenés filmben az LGT Álomarcú lánya, az Omega Ne legyen-je, valamint a Skorpió Jöjj, vezess át az éjszakán-ja is angolul hangzott fel Lady of the Night, Lead Me Now Through the Night, illetve Never Feel Shame címmel. (Koncz Zsuzsa magyarul énekelt a moziban, de azzal a bemondással: I Love You.)
Évtizedekkel később a Rolling Stone magazin megszavaztatta olvasóit: melyik a legjobb Rod Stewart-szám. A Sailing – amely kétszer jutott a sikerlista élmezőnyébe; másodszor akkor, amikor a Brit Királyi Haditengerészet zászlóshajóján forgatott Sailor című dokumentumfilm-sorozat főcímdalává ezt a számot választotta a BBC – a hatodik helyre került. A képzeletbeli dobogón kivétel nélkül az 1971-ben megjelent Every Picture Tells a Story című nagylemez számai sorakoztak: 1. Maggie May, 2. Mandolin Wind, 3. Reason to Believe. Az album mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban első volt az LP-listán, és nem csekély része van abban, hogy Rod Stewart mára már 100 millió eladott lemezre lehet büszke.
Ebben persze a Sailing is komoly szerepet játszott, mert hallgatása közben az ember éppen azt érezte, amiről az előadó énekelt: veled lenni, szabadon...
