Vladimir Petkovic Svájc szövetségi kapitánya szerint tavaly októberben kifejezetten jól játszottak ellenük a magyarok, a bosnyák tréner a vártnál gyengébb eredmények ellenére jó csapatnak tartja a nemzeti tizenegyet.
A feladat nem egyszerű.
A sok újdonságot nem tartalmazó kijelentés súlyára rátesz egy lapáttal, ha itt megjegyezzük, hogy egészen a hetvenes évekig kell visszapillantani, ha a párosítás történetében – svájci pályaválasztás mellett – magyar győzelmet keresünk. Azóta vendégként egy döntetlen és két vereség a mérleg azzal a riválissal szemben, amelytől a selejtezősorozat tavaly októberi, budapesti összecsapásán nagy küzdelem után 3-2-re kapott ki Bernd Storck szövetségi kapitány csapata.
Bizony, nem ma volt – emlékezett az ominózus, 1974 áprilisában lejátszott, 1-0-s magyar sikerrel végződő barátságos mérkőzésre a már magyar vezetésnél pályára lépő Tóth András, aki Szokolai Lászlóval együtt lapunk hetente jelentkező, Totóderbi nevű játékának állandó résztvevője.
„Sajnos azt kell, hogy mondjam, ma nemcsak a világranglista-helyezés, hanem a futballtudás alapján is jóval előrébb tart Svájc, mint Magyarország. Bázelben már egy döntetlen is nagy bravúr lenne” – mondta a Népszavának az Újpest színeiben kilenc bajnoki aranyérmet nyerő egykori kiváló középpályás.
Az automatikus kijutást garantáló éllovas pozíció megtartásáért vívott harcban az Európa-bajnok portugálok előtt pillanatnyilag hárompontnyi előnnyel vezető házigazda 2006 óta megszakítás nélkül negyedszer juthat el a világbajnokságra, ahol Magyarország legutóbb 1986-ban járt. Persze, markáns különbség nem csak a közelmúltban, a kvalifikáció során mutatott teljesítmények vagy a ranglista böngészésekor jelenik meg. Miközben a hetedikként rangsorolt Svájc legjobbjai az angol, a német vagy éppen az olasz ligában meghatározó szereplők, a legfrissebb listán 59. magyarok közül csak néhányak edződnek hétről hétre nemzetközi szinten, ezúttal ráadásul Storck olyan alapembereit kénytelen nélkülözni sérülés vagy eltiltás miatt, mint Gera Zoltán, Dzsuzdák Balázs, Szalai Ádám vagy Priskin Tamás. Így fordulhatott elő az is, hogy a kapitány kizárólag az NB I-ben futballozó támadóknak, az FTC-t erősítő Böde Dánielnek, a Honvéd gólkirályának, Eppel Mártonnak és az először behívott DVTK-játékosnak, Ugrai Rolandnak küldött meghívót.
„Nem kéne megijedni attól, hogy két csatárral játsszunk” – mondta ennek ellenére is Tóth András. – Egy támadóval szerepelni és beállni védekezni egyrészt megalázó lenne, másrészt fölösleges, hiszen vesztenivalónk nincs. Kérdés persze, hogy mennyire tudjuk majd felvenni az egy-egy elleni küzdelmet olyan játékosok ellen, akik hétről hétre nívós európai ligában edződnek – mondta.
Egy biztos: nehéz lesz.
