Magyarország az Európai Unióban vétózni fog minden olyan lépést, amely a keleti partnerség program jegyében Ukrajnának újabb előrelépést jelenthetne az európai integrációs folyamatban – jelentette ki kedden Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután Petro Porosenko ukrán elnök aláírta az új oktatási törvényt. “Garantáljuk, hogy Ukrajnának mindez fájni fog”, mondta dacosan a magyar diplomácia vezetője.
Attól tartok, nem csak Ukrajnának és nem elsősorban Ukrajnának fog ez fájni. Nem az a baj, hogy Budapest felemeli szavát a jogfosztó és kisebbségellenes ukrán jogszabály ellen, hanem az, ahogyan teszi. Ukrajnában most olyan jogtól fosztották meg a magyar közösséget, amely még a szovjet időkben is megillette. A magyar diplomáciának lépnie kellett, ez nem vitás, de nem nevetségessé tennie önmagát és az országot. A kormányzati megszólalók még attól sem ódzkodtak, hogy felhánytorgassák az orosz agressziót elszenvedő, (polgár)háborús nehézségekkel küszködő országnak eddig nyújtott anyagi segítséget. Ráadásul a hetek óta napirenden lévő ukrán törvény kapcsán soha semmilyen kontextusban nem tanúsítottak szolidaritást más érintett nemzeti kisebbségekkel, illetve a hasonló helyzetbe került szomszédos államokkal szemben.
Budapest duzzog, dacol és fenyeget. Mit tesz közben Bukarest, amely 400 ezer honfitársa miatt aggódik? Még a jogszabály aláírása előtt a külügyi politikai államtitkár vezetésével kisebbségi vegyesbizottság egyeztetett az ukrán féllel, Johannis államfő tiltakozásképpen elegánsan lemondta kijevi látogatását és Bukarest nem fogadja az ukrán parlament elnökét. A napokban pedig egyeztetni fog a két szaktárca-vezető.
Úgy tűnik, Szijjártóék elfelejtik: sok történész szerint Trianon is a magyar diplomácia hozzá ne értésén és a románok szakértelmén múlott.