A Népszavában olvastam, hogy Kolumbia, illetve a világ egyik legszegényebb országa, Banglades minden külön kényszer nélkül befogadja a hozzá menekülők tíz- és százezreit a szomszédos Venezuelából, illetve Mianmarból. Az egykor virágzó Venezuelából az éhség űzi el az embereket, Mianmarból a muzulmán kisebbséghez tartozó rohingyák az etnikai tisztogatások, a tömeggyilkosságok elől menekülnek. Senki sem jókedvében hagyja el szülőhazáját, hanem kényszerűségből. S bár a befogadók - különösen Banglades - sem dúskálnak a földi javakban, mégis teszik, amit az emberség megkövetel tőlük. Nem keltenek ellenük negatív érzelmeket, nem indítanak ellenük gyűlöletkampányt a keresztényi "szeretet" nevében. Tanulhatnánk tőlük!
