Három, esetleg négy milliárd forintot remél megtakarítani azáltal az állam, hogy úgynevezett vaklicittel választja ki a rákbetegek terápiájára alkalmazható új gyógyszereket. Az államtitkár közben mindenkit megnyugtat: nem éri kár sem a már megbetegedett polgárokat, sem azokat, akikre a jövőben les a tüdő-, a bőr-, a prosztata vagy a vastagbél daganat. Kételkedni nincs okom, sőt még én sem szívesen hinném el, hogy az állam képes lenne az egészségügyi járulékokból épp azokon a befizetőkön spórolni, akik a leginkább rászorulnak a korszerű, hatékony kezelésre.
Inkább az összeg az, ami szöget ütött a fejembe. Három-négy ezer millió forint? Legutóbb épp ennyibe került a világbajnokságra felhúzott óriás-ugrótorony a Parlamenttel szemközt. Tíz nő és huszonkét férfi használta, három napon keresztül. Aztán: az idén három milliárdot fordítottunk az adónkból a Magyar Művészeti Akadémia személyi juttatásaira, igaz, ebben már benne vannak a közterhek is. Vagy vegyünk találomra egy MNB-s ingatlant: a jegybank 4,5 milliárdért vette meg például a Dunára néző várlejtőn álló egykori Ybl-villa hátborzongató rekonstrukcióját. Ez még akkor is szép összeg, ha a vásárlás idejére már elveszítette közpénz jellegét. És ha már a budai Vár - mihez mérhetjük az innovatív gyógyszereken megspórolt pénzt a kormány beruházásai sorában? A Hauszmann-féle lovarda, amelynek mását már erősen betonozzák a tabáni oldalon, 3,47 milliárdba kerül. A főőrségi épület, amelyet majd a választások után fognak felhúzni, 3,28 milliárd lesz. Mindez persze aprópénz a kormányfő új irodájához képest, hiszen a karmelita kolostor számlája már most valahol 20 milliárd környékén jár.
Tudom, unalmas közhely a mindent lélegeztetőgépre lefordító balliberális újságíró. De akkor sem értem: csak szerintem vérlázító, ami itt történik?
