- Issza a fene... Büdös, mint a veszedelem. Ide kéne ráncigálni azokat, akik a környékben kétmilliárdért „korszerűsítették” a vezetékes ivóvízhálózatot, szépen a csap alá fektetni őket, aztán igyák, amíg csak bírják - mondja feldúltan egy rövidnadrágos férfi Hortobágyon, az ezerötszáz lelkes hajdúsági falu központjában. Mellettünk egy termetes kék konténer áll, rajta a felirat: „A víz életet ad, mi vizet adunk”. Aláírás: „Magyarország kormánya”.
A konténer épp két éve áll itt „ideiglenesen.” Nem sokkal azután került ide, hogy több százmillió forintból elkészítették a faluban az új vezetékes ivóhálózatot: kutat fúrtak, vezetéket fektettek. A csapból azonban azóta is olyan klóros víz folyik, hogy a helyiek nem bírják meginni.
Állítólag azért kell drasztikusan fertőtleníteni a vizet, mert másképp nem felelne meg a szabványnak: így ugyan nincs benne arzén, vagy más káros anyag, viszont ihatatlan. Emiatt kapták Magyarország kormányától a kék konténert, amelyben – stílusosan a hortobágyi miliőhöz - egy itatóvályúhoz hasonló bádogteknőt alakítottak ki, efölött lehet néhány csapból vizet vételezni. De a helyiek szerint még az elvileg szűrt és tisztított víz se zamatos, inkább csak kevesebb benne a klór.
Akikkel beszélgettünk, azok többsége az úgynevezett mátai településrészbe jár át vízért, ott fúrt artézi kút van. Mások PI-vizet vesznek, nem vétlen, hogy a helyi kisboltok is feltankoltak ezekből. Van, aki szűrőt vásárolt a csapra, mások ásványvízzel főznek.
- Közben meg fizetjük a havi hétezer forintot a pocsék vízért, amiben lassan már fürdeni sem merünk. Még zuhanyozni csak-csak, de ha teleengedjük a kádat, ázott kenyérmorzsákhoz hasonló cafatok úszkálnak az alján – mondta egy kisgyermekes anyuka.
Bekéredzkedtünk a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola és Kollégium konyhájába, ahol azt tudakoltuk, hogyan tudják ilyen méltatlan körülmények között ellátni a gyerekeket. Épp paprikás krumpli főtt virslivel, amihez nem kell túl sok víz, de a leveshez annál inkább. - Naponta kétszáz liter vizet hozunk nagy kannákban a kék konténerből. Ebből főzünk, ebből isznak a kitett kancsókból a gyerekek – mondta a konyhavezető.
Kértünk két pohár vizet: egyiket a csapból, másikat az állítólag már tisztított vizet tartalmazó kannából. Előbbi valóban pocsék, ihatatlan büdös és gyomorforgató volt, azonnal ki is köptük. Utóbbi „csak” klóros – ezt se innánk évekig szívesen. Hogy meddig kell elviselni ezt az áldatlan állapotot, senki sem tudja. Kerestük Vincze Andrásnét, a falu polgármesterét, ám ő rejtélyes módon egész nap tárgyalt, négy óra előtt néhány perccel pedig állítólag elhagyta a hivatalt.
Lásd még: A pénz elfogyott, a víz ihatatlan Kelet-Magyarországon
