Amerika legyen újból olyan erős, ahogyan azt Trump (is) és a Republikánus párt szeretné. Úgy vélem azonban, hogy nem elegendő a jó szándék, megfelelő cselekedetek is kellenek. A tettek kérdésében akár elnézőbb is tudnék lenni, hiszen Trumpra politikai értelemben egyértelműen ráillik, hogy tanuló vezető, azonban az által használt módszerek tekintetében "tamáskodom".
Életrajzából kiderül, hogy gazdasági értelemben nem nevezhető tanulónak. Donald Trump nem véletlenül lett milliárdos. Vagyona - úgy becsülik - meghaladja a négymilliárd dollárt. Ily módon a leggazdagabb amerikai politikus. Azt gondolom, hogy alapjában véve az a "fő baja", hogy sikeres vállalkozóként többnyire saját pénzéből (a hitelfelvételeit is ide sorolnám) építette fel birodalmát. Azonban éppen emiatt gondolja azt, hogy "ez az én pénzem, tehát én döntök egy személyben". Igen ám, de egy ország vezetésének módszertana nem azonos egy cég vezetésével. A két döntési mechanizmus eltérő. A saját cégénél valóban ő dönt a saját pénzéről, de egy ország esetében a pénz nem az övé! Személyiségéből fakad, hogy minden kérdésben egyedül kíván dönteni. A cégeinél ez alapvetően így lehetett. Egy ország vezetésében ez egyszerűen nem lehetséges.
Az amerikai alkotmány részletesen rendelkezik a döntési mechanizmusról. Ez alapján a hivatalos "erősorrend" Trump (elnök) – Pence (alelnök) – Ryan (házelnök). S bár Trump szeretné figyelmen kívül hagyni őket, ahogyan a tanácsadóit a kongresszust és a szenátust is, de ez nem lehetséges! Van egy fontos körülmény, amelyről nem igazán esik szó. Ez pedig Ryan személye. Gyakorlatilag Ryan - volt elnökjelölt - visszalépett a jelöltségtől, hogy a Speaker of the House tisztséget tölthesse be.
A Speaker of the House az amerikai alkotmány szerint a harmadik számú közjogi méltóság. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben a Trump-Pence páros valamiért "kiesik", akkor ő Amerika soron következő elnöke. Ryan is republikánus, s fiatalabb mint a jelenlegi elnök és alelnök, és erős befolyással rendelkezik a saját pártján belül.
Mint gyakorló újságíró úgy látom, hogy Ryan sajtóstábja több és érdemibb információval látja el az újságírókat, mint az elnöki sajtóstáb. Világosan látszik a különbség, ahogyan Ryan és Trump a sajtó képviselőit "kezeli". Tudom, hogy a sajtó kezelése nem a legfontosabb jellemzője egy adminisztrációnak, de abban biztos vagyok, jó fokmérője a hatalom gyakorlásának a sajtóval való kapcsolattartás.
Van egy kérdés, amiben nem vitatható, hogy Trumpnak igaza van, Ez a fake news (hamis hír) terjesztésének kérdése. Trump sokszor hivatkozik arra, hogy sok a hamis hír az amerikai sajtóban. Ezzel a kijelentéssel nem lehet nem egyet érteni. Trump szerint a hamis híreket közlő média, idézem: “nem az én ellenségem, hanem az amerikai népé”. Ezzel együtt, gyakorló újságíróként állíthatom, Trump nem tudja megfelelően kezelni a sajtót, sőt, agresszív stílusával magára is haragítja azt.
Sokat emlegetik az USA-ban Reagant, akiről azt mondták, hogy bár nem volt igazán "tanult személyiség", de okos ember volt, okos, mert jó tanácsadókat választott, és hallgatott is rájuk. Trumpot nem tartják kimagasló személyiségnek, s bár neki is vannak jó tanácsadói is, nem igazán hallgat rájuk. Köztük több olyan, aki nem tanuló, hanem gyakorlott vezető. Legalább is ezt látja az utca embere, s a sajtó is, sőt az még szóvá is teszi.
Egyre többször lehet hallani, hogy se Trump, se Pence sem fogja kitölteni az idejét. Ezzel kapcsolatosan felmerült az impeachment kifejezés, amely mint eljárás az angol jogból, a büntetőeljárásból ismert, amikor valamely parlamenti tag ellen emelt az alsóház, a felsőház előtt bűnvádat. Mára ez az amerikai jogban az elnök leváltásnak egyik lehetséges módja lett. Az Egyesült Államok alkotmánya értelmében az impeachment eljárásrendje szerint az elnök, alelnök, vagy bármely köztisztviselő ellen vádat kell emelni, amennyiben súlyos bűncselekményt, például hazaárulást, vesztegetést követ el. Amennyiben a vád igaznak bizonyul és a személyt elítélik, akkor el kell eltávolítani tisztségéből.
Egyenlőre nem kérdés: Trump a megválasztott 45. amerikai elnök. Igaz módszereit sokan vitatják, de céljai világosak. S azt nemcsak hívei, a republikánusok ismerik el, hogy Trump újjá szeretné építeni az amerikai ipart, vissza szeretné adni az amerikaiaknak az elvesztett munkahelyeket, amelynek az volt az oka, hogy az ipart visszaszorították az USA-ban és “kiszervezték”, például Ázsiába.
Nem vagyok jós, de ismerve az amerikai embereket azt gondolom, hogy, még ha nem is szeretik Trumpot, de jog és alkotmánytisztelő állampolgárként mindaddig elfogadják, ameddig nem szól közvetlenül bele az életükbe. Ami tény: a The Washington Post és az ABC News által készíttetett, néhány hete közzétett felmérés szerint az amerikaiak többsége, mintegy 58 százalék helyteleníti, ahogyan Trump kormányoz.
Az azonban bizonyos, hogy a politikai életben a jelenlegi republikánus többség érzékelhető. Igaz, nemcsak az ellenzéki demokraták, de saját pártjának tagjai is erősen kritizálják az elnököt. De ez egy demokráciában természetes. És előrevetítheti, hogy Donald Trump maradhat a helyén, amíg ciklusa tart.
