Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a migrációs szakemberek és az olasz hatóságok is fel voltak készülve arra, hogy a „szezon” csúcsán, júliusban és augusztusban rekordszámú menekült fog érkezni a nyugodt Földközi-tengeren. A nyár azonban olyan meglepetést tartogatott, amelyre még mindig keresik a magyarázatot: a Líbia és Olaszország közötti migrációs útvonalon drasztikusan visszaesett a forgalom júliusban és augusztusban.
Az olasz belügyminisztérium adatai szerint valamivel több mint 4000 menekült érkezett júliusban, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) lapunknak nyilatkozó szóvivője szerint augusztus 20-ig pedig még ennél is kevesebben keltek útra. Az elmúlt hetekben számos szakértő próbált választ találni a hirtelen visszaesésre. A lehetséges okok között emlegetik, hogy Olaszország és az EU az utóbbi évben komoly kiképzést tartott a líbiai parti őrség több száz munkatársának, és hajókkal látták el a líbiai hatóságokat – emlékeztet a The New York Times. A menekülteket az is eltántoríthatta, hogy több civil szervezet – amely az utóbbi hónapokban menekültek ezreit mentette meg a haláltól –, felfüggesztette mentőakcióit a Földközi-tengeren, miután a líbiai parti őrség megfenyegette őket, hogy támadásba lendül, amennyiben a civilek továbbra is „összejátszanak az embercsempészekkel”. Ez azonban mégsem jelent igazi magyarázatot a júliusi és augusztusi trendre, mert a visszaesés túlzottan drasztikus, s csupán ez a két tényező nem eredményezhette ezt.
„A tavalyi év ugyanezen szakában 21 ezer menekült érkezett Európába. Most ötödannyi. Tény, hogy a líbiai parti őrség több kereső-mentő akciót hajt végre a Földközi-tengeren, de ez nem magyarázza meg a visszaesést. Valami történik Líbiában” – mondta a Népszavának Rómából Flavio Di Giacomo, az IOM szóvivője.
A Reuters helyszíni forrásai szerint egész pontosan Szabráta városában kell keresni a választ. A Tripolitól mintegy 70 km-re, nyugatra található városból indult Európába a menekültek többsége az utóbbi időszakban. „A múlt héten több Szicíliába érkezett menekülttel is beszéltünk, akik azt mondták, hogy nagyon nehéz lett elhagyni Szabrátát. Sokkal több az ellenőrzőpont, és azt is megjegyezték, hogy a ‘líbiaiak’ nem engedik útra kelni a menekülteket. Aztazonban nem részletezték, hogy kik a ‘líbiaiak’: a milíciák tagjai vagy a hatóságok emberei’” – magyarázta a szóvivő, aki hozzátette: nem kizárt, hogy a rivális embercsempész bandák közötti versengés eredményezte ezt a helyzetet.
A Reuters értesülései szerint a Szabrátában működő fegyveres csoportot civilek, rendőrök és katonák alkotják, és egy korábbi „maffiafőnök” alapította, aki megtiltotta a régióban működő embercsompészeknek, hogy Európába szállítsák a menekülteket. A líbiai források szerint a csoport egy fogdát is működtet, oda zárják be a menekülni vágyókat. Senki nem tudja, hogy ki áll a csoport mögött. Di Giacomo szerint aggasztó a helyzet, hiszen borítékolható, hogy embertelen körülmények között tartják fogva a menekülteket. „Húsz, a kormány által működtetett központban jártunk eddig, ahol menekülteket tartottak fogva, elfogadhatatlan körülmények között. Volt, ahol mindenkit egy helyiségbe zsúfoltak, nőket, férfiakat és gyerekeket, aludni is alig lehetett, és 1-2 mosdón kellett osztoznia mindenkinek” – mondta a szakértő, aki szerint a júliusi-augusztusi trend bármikor megfordulhat, hiszen a polgárháború sújtotta országban egyik-napról a másikra változhat a helyzet. Mint mondta, ha mégis hosszú távú változásról van szó, nem kizárt, hogy új útvonalak jönnek létre. Az utóbbi hetekben a korábbinál többen léptek be Európába, Spanyolországon keresztül, Marokkóból indulva, ám a szóvivő szerint ez még nem az olaszországi visszaesés hatása, ahhoz nem telt el elég idő.
Az Itáliára nehezedő nyomás mindenesetre aligha enyhül. Di Giacomo szerint ha a számok csökkennek is, a menekültek terveiben beállt változások miatt egyre nehezebb az olasz hatóságoknak. „Néhány éve a menekültek többsége Kelet-Afrikából érkezett, és Olaszországot csupán tranzitországként használta. Az 50 százalékuk Észak-Európába akart eljutni. 2015-16 óta azonban a többség Nyugat-Afrikából jön: üldözés, konfliktus és a mélyszegénység elől menekülnek. Sokuknak nincs konkrét tervük, nem feltétlen akarnak Európába jönni, csupán Líbiába. Még mindig a régió egyik leggazdagabb országaként tartják számon, ahol könnyű munkát szerezni. Nyugat-Afrikában nagyon keveset tudnak a líbaiai viszonyokról” – magyarázza Di Giacomo, majd hozzáteszi: akkor jön a hidegzuhany, amikor az észak-afrikai országba érnek, és szembesülnek a valósággal.
„Sokukat el-vagy kirabolják, nem fizetik meg a munkájukat, a milíciák tagjai megkínozzák, megerőszakolják őket. Egy idő után még az utcára sem mernek kilépni” – mondja a szóvivő. A hazatérés túlzottan veszélyes, amelynél az európai út is jóval biztonságosabbnak tűnik. Mivel konkrét tervek nélkül indulnak útnak, mindegy nekik, hogy Olaszországban, Németországban vagy Svédországban telepednek le, így Di Giacomo szerint leginkább az előbbit választják, hiszen az átkelést követően már helyben vannak. „A korábbi évekhez képest a menekültek jelentős része már nem megy el, hanem itt marad.”
