Földre szegezett szemmel, kínosan feszengve, de rezzenéstelen arccal állt John Kelly múlt kedden a Trump-torony előcsarnokában. Valószínűleg álmában sem gondolta, hogy az amerikai elnök, akit gondosan felkészített rá, mit válaszoljon a sajtó kérdéseire, sutba vág minden jóindulatú tanácsot és újra védelmébe veszi a neonácikat. A nyugalmazott, négycsillagos tábornok ahhoz szokott hozzá, hogy parancsait maradéktalanul teljesítik. Amikor – az elnök lánya, illetve veje, Ivanka Trump és Jared Kushner kérésére – elvállalta, hogy rendet és fegyelmet teremt a Fehér Házban, egyetlen tényezővel nem számolt: magával az elnökkel. Ma három hete látott munkához Trump stábfőnökeként, de már az első napoktól kezdve kiderült számára: az önfejű, makacs politikust ő sem tudja saját magától megmenteni.
A 67 éves John F. Kelly idén január 20-án lépett hivatalosan Trump szolgálatába. Az amerikai tengerészgyalogság tábornokaként addig az Egyesült Államok déli főparancsnokságát vezette, a Közép- és Dél-Amerikában, illetve a karibi térségben szolgáló erőket, azt megelőzően pedig az iraki többnemzetiségű erők főparancsnokaként szolgált. Az ingatlanmilliárdos felkérésére odahagyta a katonai pályát, s elvállalta a viszonylag új – George W. Bush által a 9/11-es terrortámadásokat követően létrehozott – belbiztonsági minisztérium vezetését. Július végén változott a megbízatása, amikor Trump menesztett első kabinetfőnöke, Reince Priebus helyébe lépett.
Priebus „kívülállónak” számított, nem tartozott Trump belső köréhez, s a Republikánus Párt fővonalát reprezentálta, Trump leginkább azért vette fel, mert belátta: a saját nézeteihez közelebb álló, az alternatív jobboldalhoz, az alt-righthoz kötődő Steve Bannon kabinetfőnöki kinevezését nem tolerálnák Washingtonban. A gazdasági nacionalista, globalizáció-ellenes, jobboldali populista nézeteket valló Bannon fehér házi jelenléte így is aggodalmat keltett. A fő stratéga olyan kérdésekben is befolyást gyakorolt Trumpra, amelyek nem tartoztak az illetékességi körébe, s végső soron ő állította össze a milliárdos számára a veszélyes szellemi kotyvalékot: az idegengyűlöletet, a muszlimok, az illegális bevándorlók elleni fellépést, a mexikói határfal építését, a szabadkereskedelmi megállapodások felmondását, a klímaváltozás tagadását – szembemenve az amerikai politika hagyományos alapértékeivel
„Huzatos helynek” bizonyult a Fehér Ház az elmúlt időben. Priebus fél évig sem volt kabinetfőnök, s Bannon is csak hét hónapig húzta. Igaz, ezzel mindketten veteránnak számítanak az első nemzetbiztonsági tanácsadóhoz, Mike Flynnhez képest, aki alig egy hónapot töltött a Fehér Házban: neki a kétes orosz kapcsolatok miatt kellett mennie. Önként távozott Sean Spicer, a sokat gúnyolt szóvivő, de az abszolút rekorder a káromkodó kommunikációs igazgató, Anthony Scaramucci lett. Neki alig tíz nap után mondott fel az új kabinetfőnök, aki szabad kezet kapott a személyzeti döntésekhez.
Kelly gyorsan felmérte, Trump regnálása óta az Ovális Iroda valóságos „átjáróház” lett, ahová boldog-boldogtalan beugorhatott, hogy vállon veregesse az elnököt, nem voltak világos szabályok, csak nagy-nagy fejetlenség. Jó katonaként nekilátott az egymással megállás nélkül hadakozó stáb megregulázásának. A kabinetfőnök reggel 8-kor értekezletet tart, amelyre még „a szabályok felett álló” munkatársakat, így az elnök lányát és vejét is elvárja. Kelly határozza meg az elnök napirendjét, s csak azok kapnak bebocsáttatást, akiktől ténylegesen akar valamit a Fehér Ház, s nem azok, akik a saját pecsenyéjüket sütögetnék. A Kelly-korszak alapszabályaként lefektette a prioritások sorrendjét: „Haza, elnök, saját magad” – sorolta e listát az új stábfőnökről készült portréjában a Time magazin.
„Kelly nem osztogat parancsokat, mint egykor Alexander Haig” – mondta Peter King képviselő, Richard Nixon és Gerald Ford egykori kabinetfőnökére, Ronald Reagan külügyminiszterére emlékeztetve. „Kétségkívül stabilizáló szerepet játszik, fontos szervező erő a Fehér Házban” – vélekedett Newt Gingrich. A volt republikánus házelnök szerint Kelly csak fokozatosan érhet el eredményt az elnöknél, de még ez sem biztos. „Trumpnak vannak olyan vonásai, amelyeket lehetetlen kézben tartani” – mondta a republikánusok hajdani erős embere a Washington Postnak.
Kelly dolgát csakugyan megkönnyítheti, hogy sikerült kiebrudalnia az elnök környezetéből Steve Bannont. Az amerikai lapok úgy tudják, a „minél rosszabb, annál jobb” elvét valló Bannon leváltása a kabinetfőnök döntése volt, amelyhez végül sikerült megszereznie Trump támogatását. Az utolsó csepp a pohárban kétségkívül az erőszakba torkollt, Charlottesville-i neonáci találkozó lehetett, amely után Bannon győzte meg az elnököt, hogy egyenlőségjelet tegyen a fehér felsőbbrendűség hívei és a neonáci terror ellen tiltakozók közé. Ám Bannon nem számolt azzal, hogy marginális szélsőséges csoportok kegyeit keresve Trump ezzel az egész amerikai politikai osztály támogatását elveszítheti.
Vesztét érezve Bannon „ámokfutó” interjút adott a The American Prospect című liberális washingtoni folyóiratnak. Ebben a neonácikat lúzer bohócoknak nevezte, a demokratákat arra bíztatta, beszéljenek csak minél többet a rasszizmusról, annál biztosabb, hogy Trump újra nyerni tud. A nagy befolyásra szert tett három tábornokot, Kellyt, H.R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadót és James Mattis védelmi minisztert pedig különösen azzal bőszítette fel, hogy megkérdőjelezte észak-koreai stratégiájukat, mondván, máris veszítettek, hiszen nem létezik katonai megoldás, egy esetleges háború első fél órájában 10 millió ember halna meg a dél-koreai fővárosban, Szöulban.
Trump fő stratégája aligha az utolsó ember, akinek távoznia kell a Fehér Házból. A CNN szerint Bannont gyorsan követheti a magyar származású, magát terrorszakértőnek valló Sebastian Gorka is. Az elnök holdudvarában így is számos – az amerikai politikai fővonalából kilógó – személyiség marad. A Trump „alternatív tényeit” hűségesen védelmező Kellyanne Conway, s az elnök beiktatási beszédének írója, Stephen Miller posztja például egyelőre biztosnak látszik.
