Nézzük ezeket a sírból előmászó múmiákat, 1998 márciusában számolt be a Hetek a következőkről:
Lecsengett a K-telefonok ötven éve tartó korszaka. A kormány február 28-i hatállyal megszüntette a "zártkörű közigazgatási telefonrendszert", ugyanakkor elfogadta egy új, korszerű hálózat kiépítésének tervét – jelentette be Kiss Elemér, a kormány szóvivője. Az egykori Állambiztonsági Hivatal egyik, neve elhallgatását kérő volt vezetője szerint a zárt telefonrendszer már új korában is elavultnak számított, és "legalább illett volna titkosítani". Mivel ez nem történt meg, a használatra jogosultak sem K-vonalon titkolóztak. Volt erre más mód, igaz, még szűkebb körben: annak idején a 30-35 tagú pártállami elit a szovjetek által üzemeltetett, lehallgathatatlan, hő- és vízálló VCS-vonalon bonyolította kényesnek ítélt beszélgetéseit. Gerő Ernő ("a hídverő"), a Rákosi-éra második embere volt a K-vonalak szülőatyja.
Vissza a jelenbe
A Magyar Nemzet írja tehát 2017 augusztusában:
A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által szignózott anyagok elrendelik, hogy minden államigazgatási és rendvédelmi szervet, kormányhivatalt, állami kórházat, kormányzati fenntartású közigazgatási szervet, az Országos Bírósági Hivatalt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot egy nem nyilvános, helyhez kötött (vagyis vezetékes) telefonszolgáltatás kösse össze. A vonalat a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) építheti ki. A fejlesztés teljes értékét nem említi a közlöny, de csak az idén 307 millió forintot szánnak rá a belügy kasszájából, és még a 2019-es büdzsé tervezésekor is számolnak a rendszerre fordított költségekkel.
A határozatok szerint az érintett állami és kormányzati szervek 2018. június elsejéig fel kell mondják a meglévő előfizetéseiket, és ettől az időponttól csak akkor térhetnek el, ha a szerződésbontás miatt egyébként fizetniük kellene a szolgáltatónak.