Olvasva Takács Imre közgazdász „Verseny és piac” című írását, amelyben kijelenti, hogy „a piac lényege a verseny”, mely sokszor nem érvényesül hazánkban. Néha irritál amikor piacról beszélnek a közgazdászok, mert az a piac, amiről ők álmodnak, valójában nincs. Viszont jól hangzik! Érdekek, agresszív beavatkozások, hatalom által vezérelt tevékenységek vannak. Ameddig a „pénz-hatalom-pénz-hatalom-pénz-hatalom…” körforgás uralkodik, addig kár beszélni piacról. Óriási tévedés (szakmai ártalom?) azt hinni, hogy „a jól működő piacgazdaságban azok a vállalatok fejlődnek, amelyek a versenytársaktól való félelem miatt hatékonyan gazdálkodnak.” Ha már a félelem veszi át az önbizalom, a szakmai tudás helyét, akkor óriási baj van, mert a félelem inkább kétségbeesett kapkodást, mint korrekt szakmai munkát gerjeszt. Szóval lehet a közgazdaságtannal valamiféle üdvös állapotot vizionálni, de csak arra támaszkodni - kétséges sikerű vállalkozás.
