Fotó: Németh András Péter
Fiatalok voltunk, mosolygósak és derűlátók, amikor először találkoztunk a jobb sorsra érdemes Esti Hírlap szerkesztőségében. Ő ilyen is maradt. Egészen betegsége elhatalmasodásáig fiatalos lendület, vállalkozókedv és derűlátó életszemlélet jellemezte. Szeme általában barátságosan csillogott és mindenkihez volt pár bátorító mondata. Műveltsége, pozitív világlátása és széleskörű érdeklődése miatt mindig élmény volt vele beszélgetni. Még rosszallását is tudta úgy kifejezni, hogy azt az érintett inkább a jövőre vonatkozó biztatásnak érezze.
A semmiből épített cégeket és teremtett mindig valami újat. Negyvennégy évet töltött az újságok világában, a rendszerváltás környékén már tapasztalt szakembernek számított. Nem ki tudja hogyan felhalmozott tőkének vagy pénzes külföldi partnereknek, hanem a környezet, a piaci igények ismeretének köszönhetően lett vállalkozó. Az Értékpapír és Tőzsde, majd a Magyar Tőkepiac, illetve az Adó című folyóiratokkal kezdődött terjeszkedés legjobb időszakaiban másfél tucat lap is tartozott az időközben Geoholding és Geomédia nevet felvett cégei érdekeltségébe. Édes gyermekének tekintette a csaknem másfél évtizede a tulajdonába került Szabad Földet, amelybe nem csak üzleti értelemben, de főszerkesztőként is új életet lehelt. Ugyanez volt a helyzet a Vasárnapi Hírekkel, amelynek készítését az utolsó hónapokig szoros figyelemmel követte.
Ha létezik jó értelemben vett nemzeti tőkés, ő az volt. A gyakran változó politikai viszonyok közepette is megőrizte függetlenségét. Szinte mindenkivel szót értett, de kerülte az elvtelen alkukat. A toleranciában, a piacban és a demokráciában bízó szerkesztő, a szolidaritást tettekben is megvalósító, humánus munkaadó, régi munkatársai számára önzetlen barát volt. A Népszabadság tavaly októberi bezárását követően személyes ügyének tekintette a Népszava megmentését és megújítását.
Horváth László nélkül az olvasó most nem tarthatná kezében ezt a lapot.
