Tovább húzza az időt a kormány a paksi szerződések eltitkolása érdekében: aláírás után két és fél évvel – az ombudsman és az adatvédelmi hatóság közbelépését követően – feloldották a paksi szerződések többségének titkosítását, ugyanakkor továbbra sem adják ki az érintett dokumentumokat a kérelmezőknek, arra hivatkozva, hogy az orosz féllel így állapodtak meg. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője folytatja a 2015-ben indított hadakozást az ország legdrágább beruházására vonatkozó adatokért: perrel próbálja kikényszeríteni azt, hogy hozzák nyilvánosságra a szerződéseket.
Az abszurd fordulatokban gazdag történet nem sokkal azután indult, hogy a magyar kormány és a Paksi Atomerőmű képviselői 2014 decemberében aláírták a három megvalósítási megállapodást (az egyik a tervezés és kivitelezés részleteiről, a másik az üzemeltetésről és a karbantartásról, a harmadik az üzemanyagellátásról szól), amelyeket a kormány 30 és 10 évre titkossá minősített. Mivel a szerződések ismerete nélkül lehetetlennek tűnt annak megállapítása, hogy a magyar szerződő fél kellő gondossággal járt-e el a mintegy 4000 milliárd forintnyi közpénzigényű beruházás előkészítésekor, Jávor Benedek 2015 elején titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH). Ezután több mint két éven keresztül semmi nem történt, azon kívül, hogy Péterfalvi Attila állítólag intenzíven levelezett a kormánnyal, és időnként – szintén levélben – tájékoztatta Jávort arról: az ügy rendkívül bonyolult. Végül 30 hónap elteltével – miközben a politikus a feltűnő hatósági tétlenséget sérelmezve az ombudsmant is megkereste – Péterfalvi szemrevételezéssel, a szerződések mélyreható vizsgálata nélkül megállapította: „a minősítés tartalmáról jelenleg csak annyi állítható, hogy az a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat (…) nyilvánvalóan vannak olyan részeik, amelyek nyilvánosságát nem szükséges korlátozni."
A kormány végül elébe ment a NAIH borítékolható döntésének, és maga kezdte meg a szerződések titkosságának feloldását. Erről Jávor ugyancsak egy neki küldött levél eldugott félmondatából értesült: az időközben paksi miniszterré kinevezett Süli János arról informálta az EP-képviselőt, hogy Lázár János a tervezési és kivitelezési szerződés titkosságát teljes egészében, az üzemeltetési és karbantartási szerződését pedig részben feloldotta. A levélben ugyanakkor az is szerepel, hogy Jávor Benedek továbbra sem juthat hozzá az immár nem titkos szerződésekhez, mivel a kormány annak idején úgy állapodott meg az oroszokkal, hogy a papírokat titkosan kezeli, ezt pedig csak bíróság vizsgálhatja felül.
Jávor lapunknak azt mondta: a szerződések valóban tartalmaznak titkossági előírásokat, ugyanakkor arra is kitérnek, hogy a tartalmukat az aláíró országok jogszabályaival összhangban kell értelmezni. Márpedig a magyar jog szerint a megszüntetett minősítésű szerződések közérdekből nyilvános adatnak számítanak. A politikus úgy fogalmazott, hogy a látható időhúzási szándékot csak egyféleképpen lehet értelmezni: az Orbán-kormány is tudja, hogy Magyarország szempontjából előnytelen szerződést kötött, és igyekszik ezt a tényt legalább addig homályban tartani – megakadályozva a paksi atompaktum érdemi parlamenti és nyilvánosságbeli megvitatásának lehetőségét –, amíg a beruházás engedélyezése befejeződik, és megindul az építkezés. Mint elmondta, két ponton – a Roszatomnak monopoljogot biztosító üzemanyagszállítási megállapodás, illetve a piacinál jóval drágább orosz hitel kapcsán – már bebizonyosodott, hogy a feltételek magyar szemszögből hátrányosak.
A politikus sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar hatóságok hosszasan asszisztáltak a közvéleményre és a képviselőkre tartozó adatok eltitkolásához, egyúttal megerősítette: pert indít annak érdekében, hogy bíróság kötelezze a kormányt a szerződések nyilvánossá tételére.
