“Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl? / Fényképíró úr! a botos és kalapost. / Mint maradó vendég űl s áll a többi nyugodtan, / Menni csak egy készűl: útja van: ez leszek én!” 1880-ban Arany ezt a verset címezte Ellinger Edének, a korszak híres fényképészének, hogy a róla készített fotók közül melyiket választja az akadémiai tagok albumába. Ez a vers fogadja a látogatókat a 200 éve született Arany Jánosról szóló emlékkiállítás főfalán. Kalla Zsuzsa, a tárlat egyik kurátora szerint Aranyról olyan képeket ismerünk, amelyeken szomorkásnak, zárkózottnak tűnik, a költő valójában egy sokoldalú, dinamikus és kísérletező kedvű személyiség volt. A kiállítás - amelynek promóvideójában a Magyarországra akkreditált nagykövetek szavalják a Családi kör című verset - célja pontosan az, hogy felvillantsa a köztudatban Aranyról élő képet, de ki is mozdítsa azt, és bemutassa kevésbé ismert arcait is. A PIM egyébként ezt csinálja Petőfi Sándorral és Szabó Magdával is most látható kiállításaiban.
Nem egy szigorú időrendet követő, hagyományos életrajzi kiállításról van szó, hanem egy modern, multimédiás eszközökkel élő tárlatról. Progresszivitását az adja, hogy nemcsak a költőről szól, hanem arról is, hogy mit jelent emlékezni, milyen forrásokból dolgozik egy emlékkiállítás és milyen eszközökkel élt és él ma egy múzeum.
Aranyról való tudásunk egyik központi eleme Petőfi Sándorral való barátsága. A PIM állandó Petőfi-kiállítását hozzá is kapcsolták az Arany-tárlathoz. -Van sztereotípiákat lebontó fal is. Sokan azt gondolják, hogy Petőfi és Arany teljesen más generációt képviseltek, más volt az alkatuk, viszont fiatalkori életeseményeik rímelnek egymásra. A nemzeti, közösségi emlékezet torzulásaira is rá akarunk mutatni - mondta Kalla Zsuzsa és hozzátette, míg Petőfi esetében az életrajz és a figura uralja az emlékezést, Aranynál inkább a szövegek. Hamarabb eszünkbe jut ugyanis Toldi, a walesi bárdok, Ágnes asszony, mint az, hogy mit csinált Nagykőrösön tanárként.
A kiállításhoz kapcsolódóan több műalkotás is helyet kapott a tárlaton. FOTÓ: PIM
A kiállítás létrehozói - Asztalos Emese, Sidó Anna, Mihalkov György és Kalla Zsuzsa - nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy a korszak civilizációs és világirodalmi eseményeit bemutassák, erre szolgál rögtön a kiállítás elején egy 3D-s életvonal. A szélesebb kitekintés a tárlat későbbi részire is jellemző, így Arany János személyes tárgyai, kéziratai, családi ereklyéi mellett a közéletet, a városiasodást és a vidéki életet bemutató fényképekkel, rajzokkal és karikatúrákkal képet kapunk Arany szűkebb és tágabb környezetéről is. A kiállítás szerkezete szerint a zöld falakon Arany szövegeiből vett ellentétpárokba állítható alakokat látunk, a vörös falon pedig a költő-hivatalnok életszakaszait, közegeit színesebben bemutató képi és tárgyi anyagot. A kiállítás így több módon is bejárható és többféleképpen is befogadható. Ami elsőre feltűnő, hogy ugyan irodalmi kiállításról van szó, nagyon kevés a szöveg. Az ellentétpárokat bemutató pódiumokon ugyan van egy rövid magyarázat, ami orientál, de nem nyomja el a látogató saját értelmezését és a már ismert alakok újragondolását. A terek inkább asszociációs logikát követnek. Az első állomáson például a csetlő botló Bolond Istók és Toldi párosa található, akiknek alakjához és szövegvilágához lazán kapcsolódó, a társadalom perifériáján élő embereket ábrázoló rajzokat vagy a nyers emberi erőt bemutató szobrot kapcsoltak. Kalla Zsuzsa elmondta, hogy az érzéki tapasztalatot is fel akarták használni a kiállításon, így jött létre a Toldi-próba, ahol a látogató saját ereje irányítja, hogyan ismerkedik meg Toldi történetével.
A kiállításon a különleges Arany kéziratok mellett sok olyan műalkotás látható, amelyek más kiállításra nem kerülnének ki, de az Arany tárlathoz tartalmilag kapcsolódnak. Ilyenek például Zichy Mihály nőportréi, amelyek a kiszolgáltatott női sorsról szóló balladákkal lépnek párbeszédnek. Az egyik legismertebb alak Ágnes asszony, akinek ellentétpárja Attila és a Buda halála eposz. Arról is képet kapunk, hogy milyen lehetett Arany születésekor a bihari világ, illetve mekkora távolság van a nagyszalontai jegyző és a Bécsbe is eljutó hivatalnok világa között. A hivatalnok és a nemzeti költő szerepköre is egy ellentétpárként szerepel: Arany a jegyző, a nagykőrősi tanár és az MTA főtitkára a bárdköltő szerepét is magára öltötte. Hivatalnokságára reflektál is: miután Gogol A köpönyeg című művét lefordítja, álnévként felveszi az Akakij Akakijevics nevet. Nem akarja elfogadni Ferenc Józseftől a Szent István-rend kiskeresztjét, mégis megteszi. A nemzeti költő szerepe Petőfi alakjában is előtte lehet, ennek megnyilvánulásai A walesi bárdok és a Szondi két apródja. Vojtina ars poeticájával és a Tamburás öreg úrral zárul az ellentétpárok sora: megjelenik a bulvár műfaja, megkezdődik a városiasodás, a modernizáció és mindeközben Arany magányos, de kreatív, akkoriban kevesebb vissszhangot kapott lírai korszaka, amelynek központi tárgya a kapcsos könyv, helye pedig a Margit sziget.
Ha valaki azt hiszi, hogy egy bajszos öregúr unalmas születésnapján találja magát, az csalódni fog. Az iskolai kötelező olvasmányok szerzője ugyanis nem érthetetlen és magába zárkózóan szótlan. Klasszikus ugyan, de nagyon is kortárs.
