„Kérem, segítsen, a testvéremről, Heribertóról, egy tanárról van szó. Elrabolta a rendőrség. Bűncselekmény történt” – Jorge Santiago Aguirre, az egyik legpatinásabb mexikói emberi jogi szervezet ügyvédje az alábbi sms-t kapta tavaly áprilisban. Mivel jó ideje a Miguel Agustin Pro Juárez Emberi Jogi Központnak dolgozott, nem fogott gyanút. A szakmájából kifolyólag számos hasonló esettel foglalkozott, tagja annak az ügyvédcsapatnak is, amely a 2014 őszén rejtélyes körülmények között – a gyanú szerint rendőri segítséggel – elrabolt és meggyilkolt 43 diák családját képviseli. Aguirre ezúttal is segíteni szeretett volna, így megnyitotta az sms-be ágyazott linket. Semmi nem történt, nem nyílt meg semmilyen weboldal – nyilatkozta a férfi az NPR-nak.
Napokkal később azonban szokatlan dolog történt: kiszivárgott egy telefonbeszélgetés, amelyet az ügyvéd folytatott az egyik ügyfelével. A felvételt azonban manipulálták, s a „szerkesztői munkának” köszönhetően az elismert ügyvédet csalónak állították be. Aguirrének akkor eszébe jutott a napokkal korábbi furcsa üzenet, s rájött, hogy lehallgatják.
Nem az ügyvéd volt az egyetlen, akinek csapdát állítottak. A kibermegfigyelésre szakosodott kanadai Citizen Lab két hasonló profilú mexikói szervezettel együtt (R3D, Social TIC) tavaly év vége óta próbálja felgöngyölíteni az ügyet, s a közelmúltban nyilvánosságra hozták eredményeiket: az ország legnevesebb emberi jogi ügyvédjeit, újságíróit, és korrupcióellenes aktivistáit, illetve sokuk családtagjait mind célba vették. Az áldozatokban egy valami közös: tevékenységükkel számos, a kormánynak kínos botrányt lepleztek le. Így nem nehéz kitalálni, hogy kinek állhatott érdekében a lehallgatásuk és lejáratásuk.
A Citizen Lab kutatása során bebizonyosodott, hogy a lehallgatást egy Pegasus nevű kémprogrammal hajtották végre. A The New York Times oknyomozó cikke szerint 2011 óta legalább három mexikói szövetségi intézmény vásárolt ilyet 50 millió dollár értékben az NSO Grouptól. Az izraeli cég képviselőjének állítása szerint csak kormányzati szerveknek árulják a kémszoftvert, s a megállapodás értelmében csak a terrorizmus, a drogkereskedelem és a bűnszervezetek elleni harcban használhatják azt. A program installálása után azonban a cég nem követi nyomon, hogy mire használják a szoftvert. Az azonban szinte biztos, hogy kizárólag a megrendelő kormányzati szerv tudja használni, hiszen célzottan az ő eszközeikre installálják a technológiát, így más – például kiberbűnözők – csak nehezen tud visszaélni vele. Az NSO Group csomagjait egyébként sem engedheti meg magának akárki, 10 iPhone lehallgatása több mint egymillió dollárba kerül.
Tény azonban, hogy a Pegasus rendkívül hatékony: amint az áldozat rákattint a linkre, az eszköz megfertőződik. „Egy poloska lesz belőle, ami hangot és képet is rögzít… ezen túl az sms-eket, a Skype-beszélgetéseket, a WhatsApp-üzeneteket és a fényképeket is mind le lehet hívni a fertőzött telefonról” – nyilatkozta az amerikai rádióadónak John Scott-Railton, a Citizen Lab munkatársa. A NYT kutatása szerint azonban a mexikói kormány nem (csak) a bűnözőket akarhatta lépre csalni, hanem a vele szemben kritikus hangokat is. Ezt a kanadai és mexikói kibermegfigyeléssel foglalkozó cégek is alátámasztották múlt héten publikált jelentésükben: „A fertőzési kísérletek egybeestek a 2015 januárja és 2016 augusztusa között zajló nagy közérdeklődésre számot tartó nyomozásokkal, és más, a mexikói kormány számára érzékeny ügyekkel.” Vagyis így próbálhatták meg eltántorítani a kínos ügyeket megszellőztető ügyvédeket, újságírókat, aktivistákat. Ráadásul illegálisan, Mexikóban ugyanis csak bírósági jóváhagyással lehet lehallgatni bárkit is, az amerikai napilap azonban visszavonult mexikói hírszerzési forrásokra azt írja, aligha rendelkezett a kormány ilyen engedéllyel. Valószínűsíthető, hogy illegálisan kémkedtek az érintettek után, hiszen az anonim források szerint ez „bevett dolog” a kormány berkein belül.
Az ügy kirobbanása után az adminisztráció közölte, előfordul, hogy – a törvénnyel összhangban – gyanús személyekről információt gyűjtenek, de azt tagadták, hogy a kormányból bárki is emberi jogi aktivistákat, vagy más személyeket figyelt meg, engedély nélkül.
Pedig a kormánynak van múltja, legalább is többször rávetült már a gyanú árnyéka, például amikor politikai ellenlábasokat értek hackertámadások. Az újságírók, emberi jogi és korrupcióellenes aktivisták pedig évtizedek óta élnek veszélyben, a különböző érdekcsoportok általi megfélemlítés, sőt, még a gyilkosságok is a mindennapjaik részét képezik. Amikor Enrique Pena Nieto öt éve elfoglalta az elnöki széket, sokan bíztak benne, hogy az ország demokratikusabb keretek között működik majd. Pena Nieto népszerűségi indexe azonban hamar mélyrepülésnek indult, miután a személye és a kormány körüli botrányok – így egy a first ladyt érintő korrupciós ügy, valamint a 43 diák rejtélyes eltűnése – kirobbantak. Nem kérdés, hogy ezeknek kik voltak a forrásai. Újságírók és aktivisták.
