Trump előre vetítette az újságíróknak, hogy „csalódni fognak”, ha megtudják a választ. Végül talányos Twitter-üzenetében tegnap ezt írta: „Tekintettel a különféle jelentésekre elektronikus megfigyelésről, lehallgatásokról, ügynökök megnevezésről, illegális kiszivárogtatásokról, fogalmam sincs róla, hogy létezik-e „magnószalag” vagy felvétel James Comeyval folytatott beszélgetéseimről, de én nem készítettem, s nincs birtokomban ilyen felvétel.” Trump ezzel véget vetett a találgatásoknak, hisz cáfolta, hogy ő maga készített volna hangfelvételt – bár nem zárta ki teljes mértékben, hogy készülhetett ilyen, legfeljebb neki nincs erről tudomása.
A lavinát Trump maga indította el. Miután kiszivárgott, hogy – négyszemközt – arra kérte az FBI-igazgatót, tekintsen el a Mike Flynn nemzetbiztonsági tanácsadóval szembeni vizsgálattól kétes orosz kapcsolatai ügyében, az elnök Twitteren gyakorlatilag megfenyegette Comeyt. Azt írta, vigyázzon, mit szivárogtat ki, mert bajba kerülhet, ha kiderül, hogy a beszélgetésükről hangfelvétel készült. Egészen addig senki nem feltételezte, hogy lehallgató-berendezés lenne az Ovális Irodában, de Trump fenyegetőzése nyomán megindult a találgatásözön, vajon a milliárdos, aki üzletemberként gyakran felvette mobiltelefonjával az ügyfeleivel folytatott beszélgetéseket, nem folytatta-e tovább ugyanezt a gyakorlatot elnökként is.
Comey nemrégiben bizottsági meghallgatásán eskü alatt azt vallotta: ő maga nagyon örülne, ha tényleg lenne ilyen hangfelvétel, hiszen egészen addig csak kettejük szava áll egymással szemben. Pontosabban az FBI-igazgató, ahogy ezt szakmája megköveteli, az elnöktől távozva feljegyzést készített arról, mennyire kellemetlenül érintette Trump kérése. Az elnök ugyan azt mondta, „reméli”, hogy Comey „el tudja engedni” a vizsgálatot Flynn ellen, aki „már amúgy rendes fickó”, az FBI-főnök számára azonban ez legalábbis utasításként hangzott. Különösen, mivel Trump előzetesen mindenkit kiküldött a szobából, Comey főnökét, az igazságügyi minisztert, s még a vejét, Jared Kushnert is, azaz tudatosan úgy intézte, hogy ne legyen tanúja a beszélgetésnek.
A Fehér Ház azóta sem válaszolt az újságírói megkeresésekre, hogy van-e lehallgató rendszer az Ovális Irodában. A választ a Secret Service adta meg, a titkosszolgálat azt közölte, hogy hivatalosan nem szereltek be ilyen rendszert. Sean Spicer fehér házi szóvivő pedig csupán annyit mondott: nem kérdezett rá erre az elnöknél. Sarah Huckabee Sanders, a helyettes szóvivő pedig megígérte, „majd benéz a kanapé alá” az Ovális Irodában. Sanders tegnap kérdésre válaszolva úgy vélte, Trump aligha sajnálja, hogy említést tett az esetleges hangfelvételekről.
A különleges ügyész feladata lesz eldönteni, Trump kérte-e a vizsgálat leállítását, ami az igazságszolgáltatás akadályozásának, az elnök elleni vádemelés megindítását indokolttá tevő cselekménynek minősülne. Erről az úgynevezett impeachmentről azonban már nem az ügyész, hanem a képviselőház dönthet, az elnök menesztéséről pedig – kétharmados többséggel – a szenátus. Mivel mind a két testületben republikánus a többség, a vádemelés esélye elég haloványnak tűnik.
Egyébként a fehér házi hangfelvételek vezettek 1974-ben, az emlékezetes Watergate-botrány végkifejleteként Richard Nixon lemondásához. Miután egyik beosztottja elárulta, hogy az elnök beszélgetéseit magnóra veszik, bírósági harc bontakozott ki a magnószalagokért. Nixon végül átadta a szalagokat, csakhogy volt egy 18 perces rész, amelyet – állítása szerint véletlenül – letöröltek. A történtek nyomán törvényt hoztak arról, hogy a mindenkori amerikai elnök hangfelvételeit is meg kell őrizni az elnöki iratokkal együtt.
