Kevesen értik miért olyan fontos a Nemzeti alaptanterv (NAT) a kormányzat számára. Úgy kezeli, ahogy a csodafegyvert szokás kezelni a háborúban. Jó oka van rá! Az Orbán-kormány a kezdet kezdetén hadat üzent a tanszabadságnak, a tanuláshoz való szabad hozzáférés jogának. Az iskolai szakmai önállóság megszüntetéséhez – a lehető leggyorsabban - ki kellett adni a Fidesz értékrendjét közvetítő NAT-ot. A NAT határozza meg ugyanis az iskola pedagógiai tevékenységének irányát, a pedagógiai szabadság kereteit, az iskolarendszer felépítésének vázát.
A töréspontok
Nem véletlen, a NAT kérdéseiben soha nem volt egyezség a különböző színű kormányzó erők között. Az ellentéteket jól tükrözi, hogy a közoktatásról szóló törvény 1993-ban történt megjelenése óta ötször adtak ki NAT-ot. Most írják a hatodikat. Miután a NAT bevezetéséhez legkevesebb négy tanévre van szükség - ha az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamokon kezdik a bevezetését -, eddig még egyik esetben sem sikerült úgy a végére érni, hogy ne kezdték volna bevezetni az újabbat. Leegyszerűsítve, az ellentét lényegét: milyen mélységig kell meghatározni az iskolai oktatás tananyag- és követelményrendszerét az államnak? Hol kezdődjön, és hol fejeződjön be az iskolák szakmai önállósága, a pedagógusok módszertani szabadsága, a tankönyvválasztás lehetősége, az iskolák szakmai ellenőrzése? A NAT-ból következik az iskolaszerkezet: hat, nyolc vagy kilenc évfolyamos az általános iskola? Négy, öt vagy hat évfolyamig tartson az alsó tagozat? Négy, hat, nyolc évfolyamos a gimnázium? Ismerős vitapontok.
Ezek az ellentétek a modern kor termékei. Az iskola, s benne a pedagógus - amióta állnak az iskolák falai - a hatalom kiszolgálója. Hazánkban az iskolák szakmai önállósága 1985-ben fogalmazódott meg első ízben törvényszövegben. Addig az időpontig az oktatásban minden döntés az állam kezében volt, még akkor is, ha a 1970-es évektől az iskolák épületei, a finanszírozás feladatai a tanácsokhoz kerültek. Az állam elvárásait kötelező tantervi utasításokban adta ki a miniszter. Hozzárendelte a kötelező tankönyveket. A tanácsi szakigazgatás működtette a felügyeleti rendszert. A hatalom korlátlan beleszólási joggal rendelkezett az iskolák életébe.
Az évszázadok során nem sokat változott a hatalom oktatásról alkotott felfogása, amelyet jól tükröz I. Ferenc 1821-ben, Laibachban (ma: Ljubljana), egy iskolában elmondott beszéde: "Aki engem szolgál, azt kell tanítsa. amit én elrendelek tanítani."
A rendszerváltás előtt öt esztendővel az Országgyűlés által elfogadott oktatási törvény felhatalmazta a minisztert egyedi megoldások, kísérletek engedélyezésére. Több száz engedélyt adtak ki. Megszülettek a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok, az alternatív programokkal dolgozó iskolák. Megszűnt a felügyeleti rendszer, s belépett a szaktanácsadás. Megszűnt a miniszter utasításadási joga, korlátozták a tanácsi szakigazgatás jogosultságait. Az intézmények megkapták a döntés jogát saját ügyeikben. Magániskolák még nem működhettek, így állami fenntartásban kezdte meg tevékenységét az Alternatív Közgazdasági Gimnázium. Az állam minden irányítási jogát átadta egy alapítványnak. 1990-ben az oktatási intézmények tulajdonosai, a feladatellátás megszervezésének felelősei a helyi önkormányzatok lettek. Maradtak a régi tantervek, maradtak a kísérletek, és az egyedi megoldások engedélyei.
Kialakult a feladatmegosztás rendje: ágazati irányítás, fenntartói irányítás, intézményi tanügyigazgatás. Ebben a megosztásban az intézmény elkülönül a fenntartójától, jogi személy, saját költségvetése van. Munkáltatói jogokkal rendelkezik.
A tantervi keresztút
A tantervi csata a rendszerváltás utáni első kormány idején kezdődik. Ennek megértéséhez ismerni kell a lehetséges alternatívákat: létezik tantervközpontú, és létezik gyermekközpontú iskolarendszer. A tantervközpontú iskolarendszerben a tanulónak kell igazodnia az iskolához. A tantervközpontú iskolarendszerben kötelező tantervek alapján adják le a tananyagot, kérik számon annak elsajátítását, értékelik a tanuló tudását. Az iskolának kevés a mozgástere a tantervtől való eltéréshez. A tantervközpontú iskolarendszerben a tantervben foglaltakat megadott időpontra minden tanulónak teljesítenie kell. Amennyiben ez nem sikerül, a tanuló nem haladhat tovább, megbukik. A tantervközpontú iskolarendszerben a pedagógus sérthetetlen, szavait nem lehet megkérdőjelezni, a tanuló nem az alanya az oktatási folyamatnak, hanem a tárgya. Az iskolát az állami felügyelet tartja sakkban, ellenőrzi az állami megrendelések teljesítését.
A gyermekközpontú iskolarendszer igazodik a tanulóhoz. A tanulási folyamat aktív résztvevője a tanuló. A pedagógus "karmesterként" irányítja a tanulási folyamatot. A tanulási folyamat a játékra, a mozgásra, a művészetre épül. Van idő bevárni a lassabban fejlődőket. Nincs szükség osztályozásra, buktatásra. Nem szükséges, hogy minden tanuló ugyanarra az időpontra, ugyanolyan szintre jusson el. A pedagógiai munka tervezésében, szervezésében, ellenőrzésében nagy a szerepe a szülői és a tanulói közösségeknek. A szakmai ellenőrzés alapja az intézményi önértékelés, és az állami szakmai mérés rendszere. Nagy a szerepe a szakmai segítő szervezetnek, a pedagógiai intézetnek és a szaktanácsadónak.
Miképpen válik az iskolarendszer tantervközpontúvá vagy gyerekközpontúvá? A tantervi szabályozás a meghatározó. Sok függ a központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum és az iskolai tevékenységet meghatározó dokumentum "viszonyától". A központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum a NAT. Az iskola pedagógiai tevékenységének alapja a helyi tanterv. Mit tartalmaz a NAT? Hogyan készül a helyi tanterv? Ezek meghatározó kérdések.
A tantervközpontú iskolarendszer NAT-ja akkurátusan megfogalmazza az állam elvárásait, a hozzá kapcsolódó követelményeket, a tantárgyi kereteket. Kijelöli a tanítás, tanulás menetrendjét, a teljesítés határidejét. Ez a NAT a tantervkészítőknek készül. A NAT végrehajtásához kötelező kerettantervek készülnek.
A gyermekközpontú iskolarendszerben a NAT alapján az iskola készíti el saját helyi tantervét. Ehhez az állam minta vagy ajánlott tanterveket adhat ki. A NAT fejlesztési célokat állapít meg: meghatározott időpontra a tanuló legyen birtokában az értő írás-olvasás képességének, szerezze meg a számoláshoz szükséges képességeket. Az iskola maga dönti el, milyen elvárásokat fogalmaz meg az egyes évfolyamokra. A fejlesztési célok eléréséhez az iskola rendeli hozzá a tananyagot.
Természetesen a határok nem merevek, lehetnek "hibrid megoldások" is.
A tantervi háború menete
Az 1990-94 közötti időszak kormánya az oktatási rendszer tartalmi átalakítását nem kezdte meg. A NAT törvényben rögzített két része közül - Tantervi alapelvek és Tantervi követelmények - csak az alapelvek jelentek meg 1994-ben. Nem készülhettek el a Tantervi követelményekre épülő kerettantervek sem. A törvényszöveg szerint a kerettantervre épülő helyi tanterv alapján kell szervezni az iskola pedagógiai tevékenységet. A kerettanterv az évfolyam ajánlott tantárgyait és tananyagtartalmát foglalja magában. Kész dokumentumok hiányában nehéz megítélni az iskola mozgásterét ebben a szabályozási környezetben. Az érzékelhető, hogy a kerettantervnek döntő, szabályozó szerepet szántak a helyi tantervek elkészítésében.
Az 1994-98 közötti időszak kormánya 1995-ben megváltoztatta a tantervi szabályozás rendszerét, és új NAT-ot adott ki. A szabályozás a tizedik évfolyamig terjedt. A felsőbb évfolyamokon a vizsgaszabályzat töltötte be a szabályozó szerepet. A NAT azokat a követelményeket tartalmazta, amelyek garantálták az alapvető tartalmak egységes és arányos érvényesülését. A NAT fejlesztési célokat fogalmazott meg, és ahhoz rendelt követelményeket, nem hagyományos értelemben vett tantervként funkcionált, hanem alapul szolgált a helyi tantervek elkészítéséhez. A helyi tanterveket 1998. szeptember 1-jén kezdték meg bevezetni az iskolák, az első és a hetedik évfolyamon.
Az 1998-2002 közötti időszak kormánya 2000-ben újraírta a tantervi szabályozás törvényi szövegét, és hozzáigazította a NAT-ot. A változás lényege: a miniszter felhatalmazást kap kerettanterv kiadására. A kerettantervben foglaltak kötelezőek. Az iskola a kerettanterv alapján készítheti el helyi tantervét. A kerettantervtől a miniszteri rendeletben meghatározott körben és mértékben - saját döntése alapján - az iskola eltérhet. További eltéréshez hatósági engedélyre van szükség. Engedély nélkül oktatásszervezési kérdésekben lehet a kerettantervtől eltérni. Az iskolák 2001. szeptember 1-jéig felülvizsgálták pedagógiai programjukat, és az első, az ötödik, valamint a kilencedik évfolyamon elkezdték a bevezetését.
A 2002-06 közötti időszak kormánya ismét megváltoztatta a tantervi szabályozás törvényi rendelkezéseit, és új NAT-ot adott ki. Az új rendelkezések szerint az iskola a NAT alapján készít vagy választ helyi tantervet. Az iskola az oktatási miniszter által kiadott minta kerettanterv alapján is elkészítheti helyi tantervét. A helyi tanterv bevezetése 2004. szeptember 1-jén kezdődött meg az első évfolyamon. Ez a NAT a közoktatás tartalmi követelményeit műveltségi területek szerint határozta meg. Az egyes iskolák tantárgyi rendszerét - a műveltségi területek figyelembevételével - a helyi tantervekben kellett meghatároznia az iskolának.
