Izraelben soha még nem mértek ilyen alacsony vízállást a Kinneret-tóban. A Holt-tenger szintje is újabb hat centit csökkent. Olyan szárazság sújtja az északnyugat-kínai Lancsout, hogy már annak a lehetőségét mérlegelik, hogy a világ legnagyobb édesvízkészletével rendelkező szibériai Bajkál-tó vízét egy ezer kilométer hosszú vezetéken a Tibeti-fennsik és a Góbi-sivatag közötti Hehszi-folyosón keresztül eljuttatnák a vízhiányos térségbe. Kenyában 23 megyét sújt az aszály. Nemzeti katasztrófáról beszélnek, miután az állattenyésztők kétségbeesett lépésre szánták el magukat, idegen gazdák területeire hajtják állataikat, a helyiek ellenállását pedig, ha kell, gyilkosságokkal leverik.
A rendkívüli kihívások elsősorban a Közel-Kelet és Észak Afrika országait sújtják. A „Nyezaviszimaja Gazeta” orosz hírportál elemzője már egy évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy az évszázad végére a felmelegedés elviselhetetlenné teszi az életet az Arab-félsziget jelentős részén. Ez olyan migrációs hullámot vált ki, ami mellett eltörpül a mostani. Másfél ezer köbméter víz jut itt egy emberre évente, miközben 13 ezer köbméter az átlag a világon. Ráadásul 2050-ig a térségben megduplázódik a népesség, ami csak fokozza a gondokat.
Újabban olyan térségekből is érkeznek riasztó hírek, amelyek korábban nem keltették fel a figyelmet. A Lenta.ru orosz hírportál azt a kérdést teszi fel terjedelmes cikkében, kitörhet-e háború a vízkészletekért Közép-Ázsiában? Pontosabban a volt szovjet köztársaságokban. A válasz egyértelműen: igen. Míg Kirgizisztán és Tádzsikisztán folyói felső szakaszainak hatalmasak a vízkészletei, addig Üzbegisztánban, Türkmenisztánban és Kazahsztánban vízhiány van. Bár Európában soha nem került előtérbe a téma, a Szovjetunió széthullása után, az egységes vízgazdálkodási rendszer hiányában rögtön napvilágra kerültek a konfliktusok. Ha az egyik országban vízierőművet építettek, a szomszédos állam máris biztonsági kockázatot látott benne, vagy azért, mert csökkent alacsonyabban fekvő folyószakaszainak szintje. vagy mert tartott attól, hogy gátszakadás következtében rázúdulhat az ár.
Üzbegisztán első elnöke, Iszlam Karimov 2015-ben vette a bátorságot, hogy kimondja: a régió vízügyi problémái olyan mértékben elmélyülhetnek, hogy nemcsak komoly szembenállást válthatnak ki, hanem háborút is. Erre utaló jel nem is egy volt, Üzbegisztán és Kirgizisztán például katonákat vezényelt a vitatott térségekbe. Tavaly októberben a tádzsik elnök egy buldózerbe ült, hogy jelképesen hozzákezdjen egy Üzbegisztán számára elfogadhatatlan vízierőmű építéséhez. Igaz, ezzel a lépésével megvárta Karimov halálát.
Mindez, természetesen, nagy hatással van a térség politikai helyzetére. Egy instabil Közép-Ázsia nemcsak Oroszország, hanem Kína nagyratörő terveit is felboríthatja. Mindenekelőtt az Európába Közép-Ázsián keresztül vezető kereskedelmi útvonal biztonsága a tét. Márpedig a volt szovjet köztársaságoknak is van vitájuk Kínával vízellátási ügyekben. Ugyanakkor kiszolgáltatottak is, mivel dollármilliárdokat fektetett be Peking ezekben az országokban. Óriási játszma zajlik a térségben, senki nem látja a végkifejletet. Csak a veszély nagyságát.
