Helyszíni sajtóbeszámolók szerint a rendőrség egy kivételével eltetette a Szergej Szobjanyin polgármestert bíráló transzparenseket, a Vlagyimir Putyin elnökre vonatkozók felmutatását pedig eleve nem engedélyezte. A városvezetés május elején tette közzé annak a 4566 moszkvai és a főváros közvetlen vonzáskörzetéhez tartozó háznak a listáját, amelyeket lebontanak, ha a lakók kétharmada beleegyezik. A lajstromba azonban nemcsak az 1950-60-as években tömegesen felhúzott "hruscsovka" panelházak kerültek bele, ahogy az eredetileg meghirdetett elképzelés szólt, hanem a téglaépítésű "sztálinkák", sőt még a forradalom előtti időkből származó épületek is, a leromlott állapotú munkásszállók viszont nem.
A program bírálói szerint a politika egy "gigantikus piramisjátékot" indít el, amelynek haszonélvezői az építkezési vállalkozók. Emellett felháborodást váltott ki, hogy az Állami Duma elé március elején beterjesztett, és első olvasatban már el is fogadott törvénytervezet nem biztosítja a lebontandó házak lakóinak jogvédelmét, a tiltakozók szerint megsérti a tulajdonjogot és korlátozza bírósági jogorvoslat lehetőségét.
A "renoválásra" vonatkozó szabályozási elképzeléseken a két héttel ezelőtti tüntetést követően mind a fővárosi, mind a szövetségi törvényhozásban módosítottak. Többen ezzel magyarázták, hogy a vasárnapi tiltakozás kisebb tömegeket mozgósított. A lakók számára egyebek között lehetővé fogják tenni, hogy bíróságon támadhassák meg a házuk lebontására vonatkozó határozatot, amiről a jogszabálytervezet eredeti változata nem rendelkezett.
A Szovjetunióban szociális lakásprogram keretében tömegesen építettek ötszintes lakótelepi házakat Nyikita Hruscsov kommunista pártvezérsége idején (1953-1964). Ezeket a legfeljebb 50 éves élettartamúra tervezett, erősen elavult épületeket a moszkvaiak róla nevezték el "hruscsovkáknak". A több mint 13 milliós orosz fővárosban 25 millió négyzetméterre tehető a "hruscsovkák" lakásainak alapterülete, és mintegy 1,6 millió ember él bennük.
