Aki hinne annak a szlogennek, hogy „Siófok gazdag város”, csak meg kell néznie a minden vasárnapi sort a hajdani piactéren. A városban több tucat perselybe dobhatják pénzadományukat a jótékonykodók, s az összegyűlt pénzből főznek.
– Mindig a soros étterem főz – jegyzi meg Juhász Attiláné, akinek közeli családi vendéglőjében, a Margó étkezdében folynak az előkészületek, aztán pontban a vasárnap déli harangszóra elkezdik az ételosztást a téren az egyesület lelkes aktivistái, ahogyan magukat nevezik, a „kömény mag”; ottjártunkkor vagy száz adagnyi lecsós szeletet rizzsel.
Apropó civil szervezet és apropó, ,,soros" étterem…
– Igen, külföldről is kapunk adományokat – ismeri el Bozai Ágota, a Siófok Városért Egyesület egyik motorja. – Van egy németországi adakozónk, aki rendszeresen küld tésztát, ruhát, csokoládét.
Az ebédért érkezők ugyanis újabban ruhákat is válogathatnak, amire az aktivisták szerint főleg télen nagyon nagy szükség volt, végignézve a januári kiskabátokon, és befőttes gumival megerősített nyári cipőkön. A hideg hetekben fát is vittek helybéli rászoruló időseknek, aki pedig annyira beteg, hogy nem tud elmenni a vasárnapi ebédért, annak egy kis csapatuk házhoz is szállítja.
Járt már az ételosztáson és segített nekik a polgármester, az egyik alpolgármester, várják a képviselők felbukkanását is, különösen a fideszesekét. – Tőlük inkább kritikát kaptunk eddig, a városrész képviselőjének például annyi volt a hozzáfűzni valója, hogy visszacsalogattuk a térre a hajléktalanokat – állítja Juhászné Margó.
– Pedig példaértékű összefogás a miénk – toldja meg Bozai Ágota. – A városlakók „perselyeznek”, a csütörtökig összegyűlt pénzből már több mint tíz étterem áll sorban, hogy főzhessen. Helyi pékségek adják a kenyeret, más almát hoz, háziasszonyok egy-egy tepsi süteményt sütnek, akad vendéglő, amelyik a megmaradt menüjét hozza el. Bárkit szívesen látunk az ételosztáson, igazán vegyes társaság vagyunk, van köztünk jobbikos, libsi, MSZP-s, DK-s, hívő, ateista, író, kórházi nővér és nyugdíjas… Hogy Siófok gazdag város lenne? Igen, akad egy ilyen réteg is, de vasárnaponta egyszerre szívszorító és megdöbbentő emberi sorsokkal találkozunk, másfél éve magunk sem hittük, hogy ekkora a szükség egy tál meleg ételre.
