Csak ennyiért esdeklünk. Egyetlen napért, amelyen nem olvasunk, hallunk valami disznóságról, amelynek mindig vannak politikához és politikusokhoz vezető szálai. Csak egy olyan megnyilatkozásról értesülhetnénk, hogy egy potens ember belátja tévedését, és elnézést kér. Ha egy óvatos mondatot ejtenének el arról, hogy nem ellenségünk Európa, amely pénzzel stafíroz ki bennünket, s nem egészen igazak a csütörtöki és pénteki agymosásokon újra meg újra hallható szózatok.
Weöres Sándor fogalmazta meg: „Karesz hülye, Gyöngyi hülye, csak én vagyok okos, Mert nekem a seggemben is fejem van!” Sajnos nincs mit tenni. Amíg a pártemberkék és a kormány jelesei csak saját zsebük magasságából tekintenek a köznépre, és nem veszik tudomásul, hogy felnőtt és helyét keresi egy új nemzedék, amely gondolkodik és lát, addig csak fohászkodni lehet. Talán meghallgatást nyerünk, és nem fejezik le azokat az intézményeket, amelyek gondolkodni is megtanítanak, és elmagyarázzák, milyen is valójában a „civil erkölcs”.
