Az illetékes államtitkár hamarosan fogadja a Magyar Orvosi Kamara képviselőit - állították a Népszavának a szaktárcánál. Hermann Pétert, a köztestület fogorvosi tagozatának vezetőjét kérdeztük, mivel szembesítik a kormányt, ha hozzájuk is megérkezik a jelzett meghívó.
- Tudja már, mikorra várja önöket az államtitkár?
- Még nem tudom, nem kaptunk meghívást.
- Ön is adta aláírását az alapellátó fogorvosok tiltakozásához?
- Nem írtam alá, de támogatom az akciójukat. Az aláíróknak tagadhatatlanul igazuk van; vannak gondok, de hogy a kilátásba helyezett munkalassítás a legjobb megoldás-e, arra nem tudom a választ. Tény, hogy a fogorvosi praxisok díjazása és a fenntartási költségek között nagy a rés. Amikor mi számoltuk tavaly, akkor éppen a dupláját kellett volna kapniuk a körzeti rendelőknek, mint amennyi jut nekik havonta. Ez a különbség pedig folyamatosan nő és nyilván ez az oka annak, hogy elmennek az orvosok a körzetekből. Mostanra már több mint 300 praxisban nincs gyógyító. Ez egyben azt is jelenti, hogy mind többen csak nehézségekkel, vagy hosszabb várakozás után juthatnak térítésmentes fogmegtartó kezelésekhez, rák-megelőző vizsgálathoz.
- Mi a magyarázata, hogy az alapellátó háziorvosok az elmúlt két évben 10-10 milliárd forint többletet kaptak, az összeg szétosztásakor viszont a fogorvosokat nem sorolták az alapellátók közé?
- Egy félreértés, miszerint a fogorvosoknak a bőre alatt is pénz van. Miután a közfinanszírozott rendelőkben is vannak térítési díjas kezelések - például a fogpótlások készítése - ezért a köztudatban ez az ellátási forma összekeveredik a magánrendeléssel. Amiről mi folyamatosan beszélünk, és akiknek a problémáit bemutatjuk, ők a közfinanszírozást végző fogorvosok, akiket élesen el kell választani a magánszolgáltatást nyújtóktól. A kamara többször is szóvá tette, hogy az alapellátásban dolgozók között a finanszírozást arányosabban kellene elosztani. Erről eddig nem sikerült meggyőzni a döntéshozókat. Legutóbb egy hónapja írtunk levelet Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak. Ebben is sürgettük, hogy segítsen rendezni az ügyeinket.
- Mi a megoldás?
- Pénzt kell beletenni a rendszerbe. A kormányzat azért három fontos dolgot tett a fogorvosokért: tavaly kaptunk 2 milliárd forintot. Az a mi pechünk, hogy az év eleji kötelező minimálbér emeléssel ez a többlet lényegében "elolvad". Örültünk, hogy a háziorvosoknak járó letelepedési támogatásra már a fogorvosok is pályázhatnak és jelentős segítséget jelent, hogy kaphattunk 36 helyet a rezidensképzésben, ami azt jelenti, hogy évente ennyi orvos szakképzését az állam finanszírozza, eddig ennek a költségeit az érintettek maguk, vagy az őket foglalkoztató rendelő fizette.
- Az aláírásokat gyűjtők 17 milliárdot kérnek, ez ön szerint mennyire reális összeg?
- Nem tudom megmondani mekkora az az összeg, aminél visszafordul az a rosszirányú folyamat, ami miatt egyre kevesebb a közfinanszírozott körzetekben a fogorvos. Egyelőre még sokan gondolkodnak, kivárnak, de lesz egy pillanat, amikor majd azt mondják: megyek, mert elég volt. Most még körzet-összevonásokkal, helyettesítésekkel ideig-óráig lehet balanszírozni, az ellátást valamilyen szinten fenntartani, de az orvoshiány egyszer csak elér egy olyan kritikus tömeget, amikor a folyamatot már pénzzel sem lehet visszafordítani. Aki egyszer elment a magánszférába vagy külföldre, nem fog visszajönni. Az említett 17 milliárd forint onnan jött, hogy megnéztük 2000-től mennyi pénzt kapott a háziorvosi és mennyit az házi alapellátást végző fogorvosi rendszer. Ez a szám arányosítva a kettő különbsége.
