Sokunknak ötlik fel emlékezetében ez a cím, amikor a híreket halljuk, nézzük, olvassuk. Legutóbb az keltett általános elképedést, hogy miközben félelmetes tempóban erősödik az ország, versenyképessége elképesztően romlik. Hogy ez a két adat miképpen értelmezhető együttesen, az az államtitkárok nyilatkozataiban világosodik meg, ha ugyan megvilágosodik. Az lehet a lemaradás magyarázata, hogy túlsúlyos az oldalzsák, amelyet a folytonosan háborúzó ország katonái cipelnek. Viszik ugyanis a csillagokat is, melyeket felelős emberek lehazudnak az égről.
Más országokban, ha kormánytagot, kormány közeli politikust ilyesmin kapnak, már veheti is a kalapját. Nálunk azonban ez elfogadott sport. Ömlik ránk a valótlanságok áradata, már azt sem tudjuk, mi valójában az igazság. Milyen szép volna, ha akadna olyan nap, amelyik erről szólna! Ehhez persze az kellene, hogy ezen a napon hallgassanak el a kormánytagok és a politikusok. Válogatás nélkül mindegyikük. Az istenáldotta csöndben ismét megmutathatná arcát a kendőzetlen valóság. Csak egyetlen napot kérünk, hogy helyükre kerüljenek a csillagok…
