Ez már a XXI. század, úgyhogy válsághelyzet esetén gyakorlatilag élőben követhetjük a gyerek matekóráját. Az egyik budapesti gimnáziumból mobilon érkező helyszíni közvetítés szerint a síknegyedek határáról volt szó, amikor a már nem éppen újonc tanár így érzékeltette a kérdés fontosságát: "idejönnek a migránsok, és elveszik a nyugdíjunkat, mert ugye ők nem dolgoznak, de mi egy nagy drótos kerítéssel elhatároljuk őket, hogy ne tudjanak belépni".
Remek, valóban emlékezetes példabeszéd, amely sajnos okoz némi nevelési nehézséget. Mivel csitítsuk a felháborodott gyereket, amikor magunk is úgy gondoljuk, hogy a matektanár túllépte a síknegyedek és a szakmai tisztesség határát? A családi forródrót egyik végéről az a tanács érkezik, hogy "vonulj ki!". A kölök szerencsére megfontoltabb, bár, ahogy ismerjük, biztosan pofákat vág. "A jóléti állam emberséges oldala, hogy mettől meddig határol" - jön a külföldre szakadt idősebb fivér megjegyzése. Neki könnyű, ahol ő él, ott jólétből és emberségből is több jut. (Nem, nem Moszkvában van...) A szülő ül a munkahelyén, és kínosan érzi magát: ilyen országot hagy a gyerekeire, már amelyik még itt van.
Pedig nem a szülő tehet róla, függetlenül attól, kire adta szavazatát 2010-ben vagy 2014-ben. Az országot csak azok tudják tönkretenni, akik a vezetésére vállalkoztak. A választó legfeljebb annyiban felelős, amennyiben hitt a hatalomért bármit megígérő politikusnak. Nem véletlen, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Zuglóban ezzel kampányolt: "Bármit megígérünk!" Nem ők az elsők, legfeljebb abban, hogy nyíltan vállalják.
Nyíltan beszél Szatmáry Kristóf képviselő is, aki a napokban szépen kivitelezett, újságszerű röplappal lepte meg választóit. A főcím: "Ha az iszlám csak a dühös arcát mutatja, jogos az alsórákosiak aggodalma". A fideszes politikus nem is próbálja titkolni, hogy félelmet igyekszik kelteni. A Magyar Iszlám Közösség által Zugló legészakibb, a körvasútra néző részén megvásárolt, vallási és közösségi célokat szolgáló ingatlan környékén lakókat riogatja azzal, ami Irakban vagy Szíriában történik. Nem érdekli a közösség nevében szereplő "magyar" jelző, hogy a hívők csaknem harminc éve élnek szervezett formában békés egyházi életet. Szatmáry, fittyet hányva az ezt tiltó törvényekre, vallási alapon hergeli választóit. Nyilván azért, hogy félelmükben jövőre majd megint rá szavazzanak. Az államtitkárnak van miről elterelnie a figyelmet: őt és az általa fémjelzett családi klánt nemrég zajos botránysorozat közepette penderítették ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetéséből. Előző pozíciójának nyilván köze volt ahhoz, hogy a 2014-es kampány idején a környék kis üzletei előtt díszelgett a portréja. Most ilyen lehetősége aligha lesz, előhúzta hát az iszlám kártyát.
Szatmáry, és ha már itt tartunk, az egész, migránsokkal riogató kormányzati kampány mélyen és tartósan mérgezi meg a magyar társadalmat. Már nem is csodálkozunk a tisztességben megőszült pedagóguson, akinek a síknegyedekről is a drótkerítés jut az eszébe. Magyarország a dühös arcát mutatja, jogos minden aggodalom.
