- Tényleg meg kell állítani Brüsszelt azért, hogy nehogy „betiltsa a rezsicsökkentést”?
- A kormány ezzel azt üzeni, hogy tiltsuk be a piacgazdaságot. Ez közgazdász szemmel értelmezhetetlen ökörség. Ha a kormány pillanatnyi politikai hangulatok érdekében a legalapvetőbb szabályokat félredobva beavatkozik ágazatok működésébe, azért hosszú távon valakinek súlyos árat kell fizetnie. Nincs ingyen ebéd. Ha tartósan piaci szint alá nyomják az energiaárakat, a különbséget maga a – nagyrészt állami – energiaszektor, illetve ezen keresztül az adófizető állja. Ez rombolja a magyar versenyképességet és nem az esetleg kissé magasabb rezsi. Igaz, a leépülés akár évtizedekig is viszonylag észrevétlen maradhat. Akár a 70-es-80-as években, amikor az eladósodás, vagy épp az olajárak megugrása miatt a rendszer végül összerogyott. Magyarországot az EU-támogatások is inkább elkényelmesítik, semmint ösztönöznék. Súlyos hatást gyakorol a gazdaságra, ha nem tudjuk, minek mi a valós ára, hisz akkor nem hozhatóak ésszerű döntések.
- A „piacgazdaság” bevezetésével tehát nőne a rezsi?
- Nem feltétlenül. Kétségtelen, a magyar kormány a 2014-es választások előtt a csúcson lévő tőzsdék ellenében hajtott végre jelentős mérséklést. De azóta a nemzetközi energiaárak felükre-harmadukra estek. Ennek megfelelően más államok piaci alapú rezsije ma alig magasabb a hazainál. Viszont azok mégis fenntarthatóak, mert ott versengő cégek költségeiket figyelembe véve maguk szabják tarifájukat.
- Paks 2 = olcsó áram?
- Nem hagyható figyelmen kívül, hogy energiaforrásaink kétharmadát külföldről szerezzük be. De a hazai fejlesztések – így például a megújulóenergiás kísérletek – se mutatnak különösebb versenyelőnyt. Paks 2. kilóg a világtrendekből, amit most leginkább a napenergia-hasznosítás előretörése és árzuhanása jellemez. Még szükség lenne vagy egy évtizedre, hogy lássuk, a nukleáris ipar megőrzi versenyképességét, vagy az új fejlesztések beelőzik. Addig várhatnánk, hisz a hazai energiarendszer kihasználtsága igen alacsony: több erőmű is áll.
