Félig üres a pohár vagy félig tele? – kérdezgetik a német szociáldemokratáknál. A saar-vidéki választás első eredményeinek közzétételénél a nagy többség úgy vélte, félig üres. Az elmúlt másfél hónap lelkesedésének nyomát sem lehetett látni a párt berlini központjában. Az SPD-nél már mindenki azt hitte: lehetségessé vált a lehetetlen Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) volt elnökének kancellárjelöltté, majd pártelnökké való megválasztása óta. Való igaz, akadt iroda, amely fej-fej mellett látta a kereszténydemokratákat és a szociáldemokratákat a voksolás előtt, végül azonban a CDU több mint tíz százalékot vert a balközép tömörülésre.
Kudarcól beszélni azonban komoly túlzás lenne. Január közepén például még csak 24 százalékot jövendöltek az SPD-nek, két hónap alatt tehát majdnem öt százalékot javult a párt megítélése. A majdnem 30 százalék nem rossz eredmény, bár elmaradt a közvélemény-kutatók által jósolt 32-34 százaléktól. A két párt közötti tetemes különbség oka azonban nem az, hogy az SPD annyira várakozások alatt szerepelt volna, hanem a CDU váratlanul jó szereplése. Egyetlen iroda sem indult ki abból, hogy a CDU képes lesz 40 százalék körüli támogatásra szert tenni, s az előző tartományi voksoláson szerzett 35,3 százalékát 40,7 százalékra feltornászni.
Több német lap arról cikkezett, hogy kisiklott Schulz Saarbrücken (a tartományi székhely) felé haladó vonata, illetve véget ért a Schulz-effektus. Csakhogy igenis létezett Schulz-effektus a tartományban, ez azonban végül messze nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a szociáldemokraták a CDU fölébe kerekedjenek. Ahogy a bécsi Die Presse találóan fogalmazta meg, a Schulz-effektusnál erősebb volt az AKK-effektus. Így nevezik Annegret Kramp-Karrenbauert, a tartományban rendkívüli népszerűségnek örvendő kereszténydemokrata miniszterelnököt. Valóban sokat elért, stabilizálta a tartomány gazdaságát, s az utolsó napokban sikerült maga mellé állítania a bizonytalan szavazókat. Ebben annak is szerepe volt, hogy sok saar-vidéki szavazót megrémített az a lehetőség, amely szerint bekerülhet a tartományi kormányba a Németország nyugati felében sokak által ma is mereven elutasított Balpárt, melynek listavezetője épp az SPD egykori elnöke, Oskar Lafontaine volt. Az általa mesésnek vélt baloldali együttműködés azonban épp az ő személye miatt maradt el, illetve azért, mert sokan a Balpártban még a német egységet követően mintegy negyed századdal is az NDK állampártjának utódát látják.
Martin Schulz jó vesztesnek bizonyult, nem látszott letörtnek. „El kell ismerni, ma este a másik fél lőtt nagy gólt”. Üzenetének lényege azonban: a meccsnek nincs még vége. Feltűnő, hogy Schulz nem az ellenfél szót használta. Miért is használná? A tartományban eddig is nagykoalíció volt hatalmon, s az is marad. Anke Rehlinger, az SPD listavezetője ugyan nem lesz tartományi miniszterelnök, de minden bizonnyal továbbra is a befolyásos gazdasági tárcát irányíthatja. S akkor nem is beszéltünk még arról, hogy szövetségi szinten az SPD 2013 vége óta a CDU fontos és megkerülhetetlen partnere.
Schulz számára bizonyos tekintetben nagy fejtörést okozhat a saar-vidéki voksolás. Nyilvánvalóvá válhatott számára ugyanis, hogy nem szabad nyíltan elköteleznie magát egy baloldali koalíció mellett, mert a Balpárt esetleges országos szerepvállalása miatt sokan a CDU-ra adhatják a voksukat. Ugyanakkor a nagykoalíció folytatása mellett sem tehet egyértelműen hitet, mivel ezzel elbizonytalanítaná a párt szavazóit, s ismét az a veszély fenyegetne a szeptember végén esedékes parlamenti választáson, hogy a baloldal sok támogatója egyszerűen nem megy el szavazni.
Európa jövője szempontjából nyilván nem sorsdöntő, milyen kormánya lesz Saar-vidéknek. Az azonban nagyon is fontos, hogy az Alternatíva nagy előretörése nem következett be, sőt egyértelműen a párt fokozatos térvesztésének lehetünk tanúi. Pedig még január közepén 10, tavaly májusban pedig 11 százalékon látták a közvélemény-kutatók a tartományban. Robert Vehrkamp, a Bertelsmann Alapítvány politológusa az ntv hírtelevíziónak elmondta, az AfD előretörése politikailag aktívvá tette a szélsőségeket elutasító szavazókat is. A kampány tehát ellenkampányt váltott ki. Az SPD-nél már annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy az Alternatíva be sem jut a parlamentbe a szeptemberi voksoláson. Thomas Oppermann, az SPD frakcióvezetője a magas saar-vidéki részvételre utalva kijelentette: a demokratikus pártok megmutatták, hogy együtt képesek háttérbe szorítani a szélsőségeseket. Jörg Meuthen, az AfD társvezetője azonban úgy véli, a saar-vidéki választás még nem egy trendváltás jele.
Szövetségi szinten a nagykoalíció folytatását vetítheti előre, hogy a jelenlegi kormány két pártja, a CDU és az SPD összesen 70 százalékot szerzett Saar-vidéken. Gyanítjuk, a két politikai erő további együttműködése sem Merkelnek, sem Schulznak nem lenne ellenére.