Egyetértek Füzéki Bálint olvasóval, aki hiányolja, hogy a szélsőjobboldali megszólalók, amikor megemlékeztek a németek és a magyar segédcsapataik 1945. február 11-i budai kitöréséről és halottairól, egy szót sem szóltak a fasiszta haderőkkel szembeforduló Budai Önkéntes Ezred katonáiról, áldozatairól. Pedig a történelmi hűség azt követelte volna, hogy megmutassuk: mit tett az egyik, és mit tett a másik csoport. A fasiszta csapatok fővárosi ellenállása és kitörési kísérlete eredményeként meghalt 25 ezer, megsebesült 52 ezer civil.
Teljes mértékben megsemmisült, vagy súlyos károkat szenvedett a fővárosi épületek több mint egynegyede. Megsemmisült, illetve lakhatatlanná vált 32 ezer lakás, kiégett a királyi vár és a pesti Vigadó, súlyosan megrongálódtak a Nemzeti Színház, az Operaház és a Zeneakadémia épülete. A fasiszta csapatok felrobbantották öt budapesti közúti és két vasúti hidat, és volt, hogy a robbantás előtt még a forgalmat sem állították le. Ezekhez a borzalmakhoz nyújtott segédkezet a Magyar Királyi I-II. Egyetemi Roham zászlóalj és ezek megakadályozásáért harcoltak a fasisztákkal szembeforduló Budai Önkéntes Ezred katonái és hősi halottai.
