Általános az a vélemény, hogy az újraválasztott köztársasági elnök szívvel-lélekkel a Fidesz embere, nem lehet hát az egész ország politikájának megtestesítője. Nem vitatható a párt iránt táplált rokonszenve, egy-két dolgot azonban érdemes volna megfontolni személyével és működésével szembesülve. Schmitt Pál is a Fidesz embere volt. Mégis, micsoda különbség! Áder művelt, okos ember, a környezetvédelem ügyében pedig profi. Schmitt párbajtőrvívásban volt profi, na és persze helyesírásban és a másoktól való lopásban. (Azóta is késik nagy garral bejelentett saját műve.) Áder János, párttársaival ellentétben tud viselkedni. Sosem ragadtatná magát olyan otrombaságokra, mint miniszterelnökünk, amikor az ostobák és bárdolatlanok undorító röhögésétől és Semjén szolgai bólogató mosolyától kísérve replikázik az őt ért bírálatokra. Nem bornírt brúgó, mint Németh Szilárd, nem bamba, mint némelykor Kósa Lajos. Nem hazudik, mint egyik-másik illusztris kormánytag, s leleplezőjét sem tenné lehetetlenné, mint ez tette. Nem épít vagyonos klientúrát olyanokból, akik kétesen lesznek kivételezettek és gazdagok, nem boldog, ha nála butábbak hódolnak előtte. Sosem kedveltem az SZDSZ-t, nem üvöltöztem a farvizén, hogy „csuhások térdre”. Göncz Árpádot azonban tiszteltem, szerettem, mindenestül elfogadtam köztársasági elnöknek. Áder Jánost is elfogadom, s azt kívánom, sose ossza hazafiakra és hazaárulókra a magyarokat. Legyen mindnyájunk megbecsült elnöke!