Charles Edwards Anderson „Chuck” Berry (St. Louis, Missouri, 1926. október 18. – St. Charles, 2017. március 18.) amerikai gitáros, énekes, a rock and roll egyik legfontosabb személyisége. Az utána következő nagy nevek mind tőle tanultak, vagy inkább továbbfejlesztve zenéjét továbbhaladtak az ösvényen. Ismert volt jellegzetes színpadi „kacsajárásáról” (duck walking), amit később több gitáros utánozott.
Az amerikai St. Louisban nőtt fel a város szegénynegyedétől távol, egy főleg gazdagabb feketék lakta városrészben. Már egészen kiskorában megismerkedett a zenével, középiskolásként barátaival klubokban léptek fel. Érettségi előtt rossz társaságba keveredett és fegyveres rablásért őrizetbe vették 1944-ben Kansas Cityben. 10 évet kapott, de jó magaviselet miatt nem sokkal 21. születésnapja (az Amerikai Egyesült Államokban a nagykorúság határa) előtt szabadult.
A következő években rengeteg különböző szakmából tartotta el magát. 1948 és 1955 között fotózott, fodrászkodott, autógyári munkás is volt, és a zenéléssel is próbálkozott: főleg Charlie Christian és Carl Hogan gitárjátéka volt rá hatással. '55-ben Chicagoban találkozott Muddy Watersszel, aki bemutatta több producernek és kiadónak. Az "Ida Mae" című szerzeményét, mely később "Maybellene" címen lett sláger, köszönhetően a rádiós játszásnak. Ezzel a számmal Chuck Berry volt az első fekete előadóművész, akinek sikerült betörnie a popzene piacára. Ettől a ponttól kezdve két éven keresztül folyamatosan írta a rock and roll számokat, de a siker csak váratott magára egészen az 1957-es "School Days"-ig, amivel a lázadó tinédzserek egyik „alapművét” tette le az asztalra.
Chuck Berry nagy újítása volt még az ekkor még senki másra sem jellemző gitárstílus: Rövid, gyors riffeket játszott változatos stílusban, amivel megtörte az addigi zene harmonikus voltát. Dalaiban a tinédzserekhez szólt, az ő életüket leginkább érintő problémákat feszegette. Dalainak nyelvezete egyszerű és kifejező volt. Ő volt az első dalszerző, aki szövegeiben új kifejezéseket, szójátékokat használt.
1957-től rengeteg koncertet adott. Turnézott Buddy Hollyval és Jerry Lee Lewisszal is. 1958-ban egy kiskorú megrontása miatt 3 évre ítélte a bíróság. A börtönben élte meg dalainak világhírét, aminek köszönhetően kiábrándult a zeneiparból. Az 1960-as évek közepétől magányos zenészként járta a világot. Néha adott egy-egy koncertet, amin többnyire egy trió társaságában előadta örökzöld slágereit, majd ahogy jött – kedvetlenül távozott a színpadról.
(Wikipédia)
