„Nincs annál fontosabb, amikor fiatal, a közélet iránt érdeklődő, nem klisében gondolkodó polgárok leülnek megbeszélni közös ügyeinket” – fogalmazott a Népszavának Ceglédi Zoltán, miután részt vett az „Unod már a politikát?” című hét eleji beszélgetésen. A politikai elemző Zárug Péter Farkas politológussal és Ujvári Ágnessel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem harmadéves nemzetközi tanulmányok szakos hallgatójával a fővárosi Gólya Presszóban többek között arra kereste a választ, hogy a fiatalok Magyarországon miért nem foglalkoznak közéleti kérdésekkel. Hogyan jutottunk el idáig, rosszabb-e a helyzet hazánkban, mint külföldön? Egyáltalán igaz-e, hogy a magyar embereket nem lehet mozgósítani?
„A fiatalok politikában való részvételét jelenleg Magyarországon egyik releváns politikai erő sem szokta igazán bátorítani. Az életkorral nő ugyanis a szavazási hajlandóság, mindenki inkább az idősebb korosztályra hajt, ott próbálja meg az eleve aktív szavazókat elérni. Másfelől hazánkban minden fontosabb politikai szereplő jellemzően tíz-húsz évvel, vagy még régebben kezdte a politikai karrierjét, így ma kevesebb esélyt adnak a mai fiataloknak az azonosulásra” – vetette fel Ceglédi, hangsúlyozva: a Fidesz vezetése ebből a szempontból a legöregebb. Azonban az MSZP esetében is az látszik, hogy a párt elnöke és országos választmányi elnöke sem a fiatalok köréből jött, már a ’90-es években is jelen volt a politikai palettán. A szakértő szerint viszont talán szélesebb elérése lehet Botka Lászlónak, az ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjének, hiszen bár szintén régóta aktív politikai szereplő, de még nem élt át súlyos kudarcot, nem okozott még komoly csalódást, rá még „nem legyintettek”.
A fiatalok bevonásával kapcsolatban Ceglédi lényegesen optimistább volt, mint a helyszínen jelenlévő körülbelül 50 érdeklődő. Ugyanis a szakértő nem tartja problémának, hogy a fiatalok nem a már létező pártokban találják meg a számukra kedves közösséget. „Ez csak technikai dolog, hogy valaki a politikában részt vesz-e, abban az igazán fontosak a célok és szándékok, amelyek mentén szerepet vállal, felismerve, hogy a politika csak eszköz ezek megvalósítására” – hangsúlyozta a politikai elemző.
Természetesen egy fiatalokról szóló beszélgetésen a Momentum is szóba került. „2010 óta már sok kezdeményezés bukott el azon, hogy fordítva ültek a lóra: először eldöntötték, hogy politikusok akarnak lenni, be akarnak kerülni a parlamentbe és utána, mint gombhoz a kabátot, kezdték keresni azt, hogy mit képviseljenek” – mondta Ceglédi, aki a Momentum hatásos belépője után még várja a valódi politikai tartalmat, az ideológiát és elveket. Kritikája szerint ezek nem „meghaladhatók”, hiszen éppen ez a politika lényege, ezek nélkül a politika csak elvtelen zsákmányszerzés. Azonban felfedezte a pozitívumot is: a Momentum sikeres példája annak, hogy a fiatalok hogyan léphetnek be a politikába. Nem egy létező párt struktúrájához idomultak, hanem saját szabályaik szerint játszhatnak. Az is feladatuk, hogy ezek a szabályok valóban hatékonyak legyenek, az ajánlataik pedig tartalmasak.
Zárug Péter Farkas kritikus formáját hozta, bírálta a nyilvánosság fórumainak működését. Abban egyetértettek Ceglédivel, hogy nagyon lebutított módon kommunikáló, egyszerű és gyakran abszolút fals üzenetekkel operáló politikai szereplőket fedezhetünk fel Magyarországban. Zárug ennek az értékrelativizmusban találta meg a gyökerét, Ceglédi pedig azt mondta, hogy akik valódi tartalmat, tudást és morált tudnának ezzel szembe állítani, nem végzik el a saját feladatukat. Tény, hogy adott közösségekben Trump hívei, vagy az euroszkeptikusok, vagy akár Fidesz-szavazók részéről valóban borzalmas dolgok hangzanak el. De nem az az első feladat, hogy saját morális-intellektuális felsőbbségünk tudatában, kívülről „belepiszkálunk” a közösségbe; először otthon kell rendezni a problémákat – mutatott rá Ceglédi, aki példaként Hillary Clinton kudarcát hozta fel. „Hillary Clinton kudarcáért alapvetően Hillary Clinton és a Demokrata Párt a felelős”. Magyar példa: nem a Fidesznek van rengeteg szavazója, hanem az ellenzék nem képes arra jelenleg, hogy elérje azokat a szavazókat, akik egyébként nagyságrendileg elegek lennének ahhoz, hogy leváltsák a Fideszt. Azért nem, mert a saját közösségükben sincs rend – vélte Ceglédi, akitől egy fiatal azt kérdezte, milyen nyelvi eszközök, stratégiák alkalmasak a fiatalok megszólítására. Zárug és Ceglédi is hasonlóan válaszolt, hiszen „nem az elsődleges kérdés, hogy milyen módon fogalmazom meg az üzenetem, hanem hogy mi az, valamint ki vagyok én, és kihez akarok szólni. Az ürességet hiába csomagolom, ahogy a romlott áru szaga is át fog szivárogni.”
Hosszú ideig kampányolt azzal a szlogennel a Jobbik, hogy ők a legnépszerűbb párt a fiatalok körében. Ezt felvetettük Ceglédinek is. „Az elitellenes, a fennálló rendet megkérdőjelező, újszerű és valamilyen módon radikális válaszokkal jelentkező pártok értelemszerűen jobb elérést tudnak szerezni a fiatalok körében, mint teszik azt a mainstream, berögzült, vagy valamilyen trend fenntartásában érdekelt pártok” – mutatott rá az elemző. Szerinte a Jobbik szavazók még mindig fiatalabbak, mint mondjuk a Demokratikus Koalíció szavazói, de sok tekintetben van kiegyenlítődés. Ugyanis már azt sem lehet mondani, hogy a Jobbik Észak-kelet Magyarország „regionális” pártja lenne. „Nem véletlen, hogy Vona Gábor Gyöngyösön, politikai otthonában nyugdíjas klubot szervez, táncdalénekes fellépőkkel. Ez nagyon messze van attól, ami a Jobbik 8-10 éve volt” – mondta Ceglédi, aláhúzva: ma már nem lehet azt mondani, hogy a fiatalok egyértelműen a Jobbikot választják. A szakértő szerint jött egy nagyon érdekes kihívás az új baloldalról. „A fennálló rend megkérdőjelezésében ma már sokkal inkább mondjuk a Gólyában, az Aurorában alapvetően balos, és a magukat baloldalinak mondó mainstreamnak pártokhoz képest is balra elhelyezkedő új baloldali mozgalmak, szellemi műhelyek jeleskednek”. Ráadásul az illiberális, euroszkeptikus, a politikai korrektséget támadó politika sikere megfelelő ellenhatást is kivált, 2017-ben bizony komoly esély van rá, hogy a liberális politika is újra erőre kap, a holland választások eredménye is inkább ezt valószínűsíti.
Ceglédi minden olyan kezdeményezést nagyon fontosnak tart és örömmel részt vesz benne, ami nem a gyáva, pártfinanszírozott internetes hőbörgésről szól, amit nem a politikusok betanult beszédei és médiapáváskodása dominál, hanem ahol valóban a magyar polgárok vitathatják meg azt, ami számukra fontos. Ez az igazi ereje minden közösségnek.