Biztos, hogy Trócsányi László csavaros eszű ember, de azt még az igazságügyi miniszter is nehezen magyarázhatná meg, miért van az, hogy – mint mondja - a magyar menekültpolitikát és a civil szervezetek elleni kampányt mind többen követik Európában, mégis Magyarország fejét kiabálták le hétfőn Brüsszelben. Mindig Európában derül ki – mint most is az Európai Parlament állampolgári jogi bizottságában -, mennyire tragikomikusak azok a pénzmosás elleni és nemzetbiztonsági „érvek”, amelyekkel a kormány magyarázza politikáját, miközben a miniszter elismeri, hogy az „európai szintű vitákat gerjeszthet”.
Mennyire értelmetlen, ha a kormányközeli Alapjogokért Központ igazgatója egy határok nélküli Európa közepén – Orbán Viktort visszhangozva - egyetért Donald Trump amerikai elnökkel abban, hogy egy határok nélküli nemzet nem tekinthető nemzetnek. Ha így volna, hol lenne ma a magyar nemzet határa? Mennyire hazug a magyar kormányfő háborgása, hogy órákat kell majd várniuk az uniós polgároknak a külső közösségi határokon a belépésre, amikor ő maga háborúzott eddig e határok megerősítéséért. Miért gondolhatja tragikusnak Európa, ha Orbán jövőképe abban a fajelméletet súroló nézetben összegződik, hogy „meg kell őrizni az etnikai homogenitást, mert a túl nagy keveredés bajjal jár, legyen a takarítónő is magyar, de csapjunk vissza, ha más országban rossz a magyar dolgozóknak”. Hát legyen etnikai homogenitás, zárjunk ki mindenkit a nemzetből, akit etnikailag nem tartunk odavalónak. De mi lesz, ha Európa összes nemzetállama követ majd bennünket és angol, német, osztrák vagy román etnikai homogenitásért, angol, német, osztrák, román takarítónőkért kezd kiabálni? Érdekes lesz, ahogy a nemzetállamok csapkodni kezdik a sajátjaik miatt - egymást. Belefér ez az európai keretekbe? Belefér-e az az orbáni gondolat, hogy „kulturális egyszínűség” kell, ami „egy sávon belüli sokszínűséget jelent”. Mi ez? Könyvbetiltás vagy könyvégetés? Mit jelent az, hogy garantált alapjövedelmet „etnikai okok” miatt nem lehet bevezetni? A cigányok halálra éheztetését?
Orbán Viktor rendszere már nem fér bele Európába. Ámde, nagyon úgy néz ki, lassan véget vetnek a magyar politika kétnyelvű beszédének. Tegnap Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke bemutatta az Unió Fehér könyvét, amely tíz éves távlatban a közösség Brexit utáni jövőjével foglalkozik. A jelentés az Európai Parlament elé került, az állam- és kormányfők a jövő hét végi uniós csúcson tárgyalhatnak róla. Azután március 25-én, Rómában – a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulóján – hivatalosan is elfogadhatják azt, amit elfogadnak. Juncker ugyanis öt lehetőséget vázol fel a teljes föderális Európától a laza szabad-kereskedelmi övezetig, hivatalos javaslattá téve benne a kétsebességes Európát is. Mert, mint Juncker mondja, a tagországok vagy több eszközt, több kompetenciát adnak át az Uniónak, vagy ha nem, akkor ne várják el, hogy az majd megoldja problémáikat.
A tagállamok tehát maguk dönthetik el, milyen mély integrációt akarnak, de abban szinte biztosak lehetünk, hogy Európa hamarosan kettészakad. Brüsszel a bizonytalan amerikai politika árnyékában minden jel szerint elunta a hiábavaló hadakozást a keleti határvidékkel, amely a felzárkóztatási alapokkal bőven él, de nem hogy nem hajlandó elfogadni az európai értékeket, a menekültügyi szolidaritást, hanem tör-zúz és azon van, hogy hozzá hasonló nacionalista szélsőjobboldali erők kerüljenek hatalomra Nyugat-Európában is.
A kétpólusú Uniónak a magyar kormány sem örülhetne felhőtlenül, mert zárványként ez a nyitott ország bizonyosan életképtelen.
Miközben hétfőn Trócsányi miniszter Brüsszelben a mundért sikálgatta, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter aggódni kezdett, mert feltűnni látja a horizonton a kétsebességes Európát. A pénzügyi racionalitásban felnövekvő Varga talán a legkevésbé fertőződött meg a kormányzatot eluraló bornírtságtól. Ha az ő homlokán gyöngyözni kezd a verejték, ideje a Fidesz mamelukjainak is felemelni tekintetüket, mert politikára lefordítva ezek az izzadságnyomok azt jelzik: a kormányfő hamarosan egyetlen itthoni és nemzetközi kérdéssel találja magát szembe: Európában akar élni vagy Európa határvidékén vegetálni?
Kivételesen egyetértünk azzal, amit Varga a Bloomberg hírügynökségnek adott interjújában a hét elején elmondott:
1. a Brexit után a kereskedelmi vámok kivetése Nagy-Britanniával szemben elkerülhetetlennek tűnik. Az EU-27-ek közös érdeke ugyanis, hogy a közösségen belüli országok kedvezményes elbánásban részesüljenek és ebben a kedvezményben nem részesülhet olyan ország, amely elhagyja az Uniót. Nagy-Britannia kilépésével fontos szövetségest veszít az EU-n belül Magyarország, már csak azért is, mert Nagy-Britannia az uniós költségvetés nettó befizetőjeként erősen támogatta a kelet-európai országok felzárkózását.
2. a britek kilépése 0,4 százalékponttal veti vissza a magyar gazdaság növekedési ütemét, három év alatt.
3. fennáll a kockázata, hogy a kétsebességes Európában gondolkodók mostantól azt mondják: akik az eurózónában vannak, bent vannak a klubban, akik nincsenek, azok meg kinn, aminek az a veszélye, hogy a fejlett és kevésbé fejlett tagállamok közötti szakadék nem fog jelentősen csökkenni, s ez társadalmi feszültséget, nyugtalanságot gerjeszthet. Magyarország pedig jelenleg nem érdekelt az euró bevezetésében.
Varga igazat beszél: egy új világ nyílik hamarosan itt meg. A fideszes politikai elit behódolva a kormányfő elhivatott látomásainak az utóbbi hét évben mindent megtett, hogy ennek az új világnak a kapuja bezáruljon előttünk, s hogy hosszú, sanyarú évekig hiába kopogtassunk rajta.
