Aláírtam a Momentum Mozgalom népszavazási kezdeményezését a Budapesten tartandó esetleges olimpia rendezéséről. Ha lenne népszavazás e kérdésben „nem”-el szavaznék. De rögtön hozzáfűzöm: ha szerveznének egy világméretű nemzetközi népszavazást arról, hogy tartsanak-e négyévenként olimpiát, arra is „nem”-el szavaznék. Pedig elkötelezett rajongója vagyok a sportnak, de az olimpia mozgalom eszméje mára teljesen elporladt. A XX. század utolsó harmadától a nemzetközi sport egy hatalmas szórakoztató iparággá nőtte ki magát. Az ebben résztvevők mind kőkemény profik, akik ebből élnek, többségük nem is rosszul. Ebben az "iparágban" kontinensbajnokságokon, világbajnokságokon, a legkülönbözőbb kupákon folyamatosan megmérkőznek a legjobbak. Álságos dolog azt elhitetni bárkivel, hogy az olimpián elért bármilyen eredmény többet ér ezeknek a versenyzőknek, mint egy világcsúcs, vagy egy több tízezer dollárt jövedelmező első hely bármely más pénzdíjas nagy versenyen. Az sem igaz, hogy bármely rendező országnak presztízst jelent egy ilyen rendezvény. De anyagi hasznot sem hoznak, mert a szponzorálások, a tévé közvetítések, a hirdetések hatalmas bevételeinek csak egy kis részét adják oda a rendező országoknak, amelyek nem fedezik az egyre költségesebb infrastrukturális beruházásokat. Akárhogy nézzük is a dolgot, ma egy olimpia rendezése a gazdag országok luxusa, amelyek valójában még megengedhetik maguknak, hogy azért az egy hónapért, amikor róluk beszélnek, komoly milliárdokat áldozzanak.
