A romániai korrupcióellenes tüntetéssorozat azt mutatja, Klaus Johannis államfő komoly politikai játékossá lett, hosszú távon is számolni kell vele. Pedig nemrég még igencsak szürke figurája volt a zavaros román politikai életnek a korábbi nagyszebeni német nemzetiségű polgármester.
Johannis államfőként már az új típusú politikai mozgósítás és társadalmi protestmozgalmak terméke. Tulajdonképpen egy Facebook-lázadás tette elnökké 2014 novemberében. Az erdélyi magyarok többsége is őt támogatta, de gyorsan jött a nagy csalódás. Johannis hallgatag és passzív elnöknek bizonyult az izgága, önmagát játékos elnöknek nevező Traian Basescu után, kisebbségi kérdésekben képviselt álláspontja pedig semmiben sem tért el a mindenkori többségi véleményektől.
Államfővé választása szenzációnak minősült és nem csak azért, mert ő lett Románia első nem román nemzetiségű, nem ortodox vallású elnöke. Mindenekelőtt azért, mert 10 százalékos hátrányból indulva 10 százalékot vert rá Románia akkori miniszterelnökére és legnépszerűbb politikusára, Victor Pontára. Ezt annak köszönhette, hogy a külföldi román diplomáciai képviseleteknél hatalmas sorok alakultak ki az első fordulóban, amit a közösségi médiában úgy magyaráztak, hogy a regnáló szociáldemokrata Ponta-kormány akadályozza a külföldön élők voksolását, mert többségük a jobboldal jelöltjét támogatja. Nyilván, ez is benne volt, de tény, hogy a hatályos választási törvény szerint a regisztráció nem volt kötelező, így a képviseleteknek fogalmuk sem volt, mekkora tömegre kell számítaniuk. De az is tény, hogy a külföldön élők és a moldovai kettős állampolgárok hagyományosan a jobboldal jelöltjét támogatják. A Facebook-mozgósítás nyomán már az első forduló estéjén kisebb, majd a két forduló között egyre nagyobb tüntetések zajlottak. A Bukarestben és a nagyvárosokban demonstrálók azt követelték, hogy a második fordulóra bővítsék azon helyek számát, ahol voksolhatnak a külföldön élők. A kormány arra hivatkozva, hogy a választási törvény szerint a két fordulónak azonos körülmények között kell lezajlania, semmit sem tett, Pontát pedig elsöpörte a Facebook-népharag.
Már ebben a Johannis-győzelemben benne volt minden olyan feszültség, amely Romániát máig meghatározza, s amelyek a mostani korrupcióellenes tüntetések során is tetten érhetők. Benne van az Erdély és az Ókirályság közötti, a vidék és a nagyvárosok, az értelmiség és a „köznép”, illetve az idősebb és a rendszerváltás után felnőtté vált generációk között feszülő ellentét. Látszólag ugyan benne van a jobb és bal szembenállás is, ám ez tényleg csak látszat. Romániában ugyanis összemosódnak az ideológiák, a politikai migráció, a párt- és ideológiaváltás elképesztő méretű. Egész pártok váltottak ideológiát, politikusok sora fordult meg már a különböző pártokban, sokan többen is, országos és helyhatósági szinten egyaránt.
Az egyre aktívabb, demonstrációra kész, általában nagyvárosi, magasan iskolázott fiatal rétegnél sem észlelhető ideológiai alap, annak ellenére, hogy jelenleg is a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellen tüntetnek. A köztudatban a PSD a romániai korrupció éllovasa, a fiatalabb generációknak pedig épp az urambátyám világból van elege, ők a nyugathoz való felzárkózás legnagyobb akadályának látják a korrupciót és az azt megtestesítő baloldali pártot. (Ebben oroszlánrésze volt annak is, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség – DNA- jóval nagyobb számban állított bíróság elé PSD-s politikusokat, mint másokat. Része volt benne Traian Basescu ex-elnöknek, aki két mandátuma alatt a korrupcióellenes harc éllovasa volt, most viszont már a DNA módszereit kifogásolja, a DNA és a titkosszolgálat összefonódásáról, „maffiaállamról” beszél. Míg maga irányította ezt a fura képződményt nem talált benne kivetnivalót.)
Ez a tüntető réteg könnyen aktivizálódik, szervezi önmagát a közösségi média segítségével, de érezhetően Vezérre vár. Őket egyetlen párt sem tudja egyelőre becsatornázni, merthogy a teljes politikai osztályt és a politikai – ugyan törékeny, de mégiscsak demokratikus, jogállami - intézményrendszert is elutasítják. Bár valós jogállamot, korrupciómentes demokráciát sürgetnek, nem kifogásolják a DNA tényleges jogállamban elképzelhetetlen módszereit, az igazságosabb világot valamiféle általános leszámolás eredményeképpen képzelik el. A pártokat elutasítják, de Johannist, aki mégiscsak egy politikai formáció, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben nyert mandátumot, elfogadják, a korrupcióellenes harc megtestesítőjét látják benne.
Az államfő talán csak jókor lépett. Megválasztása után ugyanis fokozatosan veszíteni kezdte népszerűségét passzivitása miatt. Mindeddig csak akkor élénkült fel Johannis, amikor PSD ellenes tüntetések zajlottak. Először a 2015 október végi, 69 halálos áldozatot követelő diszkótűz, a Colectiv klub tragédiája után, amikor a Ponta-kormányt és a tragédiát okozó korrupciót bírálta. Ponta lemondott, Johannis pedig máris „saját” jobboldali kormányt akart, de végül meg kellett elégednie a technokrata Ciolos-kabinettel. A tavaly decemberi választások előtt viszont feltűnően aktív lett az elnök, nem rejtette véka alá, hogy volt pártja, a PNL győzelmét akarja. A karácsony előtti kormányalakítás során újra főszereplővé vált, amikor Románia első nem ortodox, nem román nemzetiségű államfőjeként, indoklás nélkül visszautasította a PSD első jelöltjét, a muszlim vallású, tatár nemzetiségű, menekült szíriai férjjel élő Sevil Shhaidehet.
A február elején kezdődött korrupcióellenes megatüntetéseknek is ő lett a főszereplője. A lakossági felháborodás azt követően robbant ki, hogy Johannis váratlanul megjelent a kormányülésen (ez alkotmányos joga) amelyen a büntetőeljárást és Btk-t módosító sürgősségi kormányrendeletet és az amnesztiatörvényt akarta elfogadni a Grindeanu-kormány. Az első tüntetésen is részt vett, e tette alkotmányosságáról már megoszlanak a vélemények. Népszerűsége viszont újra szárnyalni kezdett, a mindenben csalódott tömeg most benne látja a potenciális Vezért.
Hogy ki tudja-e majd használni a lehetőséget, az rövidesen kiderül. A korrupció kérdésében általa kezdeményezett referendumnak zöld utat adott a parlament, Johannisnak előbb-utóbb be kell jelentenie a népszavazás időpontját és kérdéseit. Ha ezt a népszerű témát a továbbiakban is ügyesen ki tudja használni, a referendum hosszú távra bebetonozza a kisebbségi német politikusként induló Johannist a román politika élvonalába.